Szabadalmi Közlöny, 1916 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1916-04-01 / 7. szám
7. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 179 E kérdésnek ily szabályozásától és helyes alkalmazásától a tervezet igen előnyös hatást vár a hazai iparfejlesztés érdekében. Végül még csak azt jegyzem meg, hogy a tervezet szerint is a jelen joggal megegyezően és a nemzetközi unióbeli megállapodáshoz képest úgy a megvonásnak, mint a kényszerengedély megadásának csak akkor van helye, ha a gyakorlatbavétel három évig maradt el. A megvonáson kívül a tervezet természetesen föntartja azt, hogy a szabadalom bizonyos esetekben megsemmisítendő. Ezzel a kérdéssel ez alkalommal az idő rövidsége okából behatóbban nem szándékozom foglalkozni, mert a tervezet itt mélyre ható változásokat nem tett; szabatosabban állapítja meg a megsemmisítés eseteit, ezeket szaporítja is. Új azonban az, hogy bizonyos esetben a megsemmisítés helyett a támadóra való átírás mondható ki. A jelen jog szerint ugyanis, ha valaki kéri a szabadalom megsemmisítését azon az alapon, hogy a szabadalmat nem annak, kinek megadták, kellett volna megadni, hanem neki, t. i. a támadónak, elérte csak azt, hogy a szabadalmat megsemmisítették, de ez csak fél eredmény, illetve nem is kívánatos eredmény, mert hisz az elérendő célnak annak kell lennie, hogy a szabadalmat kapja meg az, kit megillet. Ezt a célt a tervezet oly módon véli elérhetni, hogy elrendeli, miszerint ilyen esetben a megsemmisítés helyett — kérelemre — a szabadalomnak a jogosítottra, tehát a támadóra való átruházása mondandó ki. A megsemmisítés kérdésében még csak azt óhajtom megjegyezni, hogy a tervezet — úgy mint a jelen törvény — mellőzi az elévülési idő megállapítását, amint pl. a német törvény teszi, mely szerint bizonyos esetekben a szabadalom megadásától számított öt év letelte után megsemmisítés már nem kérhető. A tervezet elvileg nem helyeselheti az elévülési idő megállapítását ily közérdekű ügyekben, de ezen kívül a fölszólalási alaprendszerrel annyira ellenkeznék, hogy a tervezet főkép ezért mellőzi. A szabadalmi hatóságok szervezetét a tervezet nagyjában föntartja ugyan és így föntartja a szabadalmi hivatalt és a szabadalmi tanácsot, de több irányban lényeges változtatásokat tett. Mielőtt ezekre áttérnék, néhány szóval meg kell indokolni, hogy a szabadalmi hivatalnak most meglevő két osztályát a tervezet miért tartja fenn. Most ugyanis a szabadalmi hivatalnál szervezve van a bejelentési osztály, melynek legfőbb feladata a szabadalom megadása tárgyában első fokon határozni, és a bírói osztály, mely a bejelentési osztály határozatai elleni fölfolyamodások folytán határoz, még pedig végérvényesen és ezen kívül más ügyekben (megsemmisítés stb.) elsőfokon jár el, mely ügyekben második fokon a szabadalmi tanács végérvényesen határoz. Megjegyzem, hogy azt a kifejezést: «bírói osztály» nem tartom ugyan helyesnek. mert hisz a bejelentési osztály is bírákból állván, ép úgy bírói osztály lehet; de jobb kifejezés híján a tervezet egyelőre megtartja. E szervezet ellen fölhozzák és fölhozták főkép azt, miszerint nem helyes, hogy a szabadalmi hivatalnál első- és másodfokú bíráskodás van, mert előfordul, hogy a bejelentési osztályon idősebb, tapasztaltabb bíró vett részt, határozatát pedig fiatalabb kezdő bíró bírálja fölül. Nem vizsgálom, hogy ez mennyiben fordul elő, vagy sem, de feltéve, hogy ez így is volt volna, ez még korántsem bizonyít semmit a rendszer ellen, mert az említett inkonveniencia csakis egy célszerűtlen beosztásnak következménye; és miután a szabadalmi bírák létszámának szaporítása csak a háború folytán maradt el, a háború után azonban foganatba fog vétetni, biztos, hogy az az inkonvenienciateljesen megfog szűnni, mert semmi egyéb sem kell, mint egy körültekintéssel készített és szigorúan föntartott célszerű tanácsbeosztás és minden panasz meg fog szűnni. Egy külön szabadalmi fórumot teremteni, vagy a szaba46
