Szabadalmi Közlöny, 1915 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1915-09-15 / 18. szám
18. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 695 ipari vagy kereskedelmi jegyek gyanánt, melyeknek az lenne a célzatuk, hogy valamely árúnak más hasonló áruktól való megkülönböztetésére és így ama vállalatra utaljanak, amelyből az ilyen jelvénnyel ellátott árú származik. Ha pedig majd a háborús események lezajlása után idő múltán a mostani nagy nevek emléke elhomályosulni fog, a két védjegynek ez idő szerint még csak lappangó ama fogyatkozása lépne előtérbe, hogy azok mint egy tekintélyes városnak a neve, az 1895. évi XLI. t.-c. 1. §-a értelmében a föntiekben előadott okoknál fogva függetlenül sem lajstromozhatók. Mindezek alapján a védjegyek törlését kimondanom kellett. A cégmegjelölés védelme. A német birodalmi törvényszék 1914. évi október hó 23-án elvi jelentőségű döntésében világította meg a kereskedelmi törvény 30. §-ának és a tisztességtelen verseny elleni törvény 16. §-ának egymáshoz való viszonyát, a cégelnevezések oltalma tekintetében. A kereskedelmi törvény 30. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: «Minden új cégnek az illető helyen vagy községben már fönnálló és a kereskedelmi lajstromba bevezetett összes cégektől világosau különböznie kell. Ha valamely kereskedőnek egy másik, már bejegyzett kereskedővel azonos vezeték- és keresztneve van s ő is ezt kívánja cég gyanánt használni, a céghez oly toldást köteles hozzáfűzni, amelynek segélyével magát a már bejegyzett cégtől világosan megkülönbözteti. Ha azon a helyen, vagy abban a községben, ahol fióktelepet állítanak föl, már egy másik azonos cég áll fönn, a fióktelep részére szolgáló céghez az előbbeni bekezdésnek megfelelő toldatot kell csatolni. Az országos kormányok elrendelhetik, hogy szomszédos helyek és községek ezeknek a rendelkezéseknek a szempontjából egy helynek, illetve községnek tekintendők.» A tisztességtelen verseny elleni védekezésről szóló törvény 16. §-a a következőket rendeli: «Aki az üzleti forgalomban valamely nevet, céget, valamely üzletnek, iparvállalatnak vagy nyomtatványnak különös megjelölését oly módon használja, amely alkalmas arra, hogy azzal a névvel, céggel, vagy különös megjelöléssel összetévesztést idézzen elő, amelyet más megengedett módon használ, attól ez a használat abbanhagyását követelheti. A használó köteles a sértettnek a kárát megtéríteni, ha tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a használatnak visszaélésszerű módja alkalmas volt összetévesztések előidézésére. Az üzlet különös megjelölésével azok a jelzések és az üzletnek más üzletektől való megkülönböztetésére szolgáló azok a berendezései is azonosak, amelyeket az illető forgalmi körökben az üzlet ismertető jelvényeinek tekintenek. Ezek a rendelkezések a védjegyek és fölszerelések oltalmára nem nyernek alkalmazást. A 13. §. 3. bekezdésében foglalt rendelkezés megfelelően alkalmazandó.» A birodalmi törvényszéknek említett ítélete, amely egy fölmerült esetből kifolyólag e két törvényszakasznak egymáshoz való viszonyát tisztázta, kivonatosan a következőleg szól: A fölebbezési törvényszék helyesen állapította meg, hogy két cég összetéveszthetőségének a kérdésében a tisztességtelen verseny elleni védekezésről szóló törvény 16. §-a értelmében a forgalmi fölfogás a döntő és hogy ennek következtében az idézett törvényszakasz értelmében két cég akkor is összetéveszthető lehet, ha a kereskedelmi törvény 30. §-ának az alaki cégjogra vonatkozó rendelkezéseit be is tartották. Ebben a tekintetben a fölebbezési bíróság határozata összhangban van a birodalmi törvényszék állandó gyakorlatával, amely szerint a tisztességtelen verseny elleni védekezésről szóló törvény messzebb menő oltalmat
