Szabadalmi Közlöny, 1914 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1914-12-01 / 23. szám
23. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 971 hatja, amennyiben sem a leírásból sem az igénypontból nem vehető ki az, mi is voltaképen az a «kevéssé megkeményedő kötőanyaga amely a köszörülőanyagot csakis annyira kötné meg, hogy az érintkezésnél föllépő csekély nyomásnál az éppen csak a szükséges mennyiségben lazíttassék meg. Alpörös pörirataiban határozottan tagadásba veszi azt, hogy a fölpörös által hivatkozott hazai és külföldi szabadalmak leírásai megtámadott szabadalma tárgyára újságrontó hatásúak lehetnének, mert azoknak még a tárgya sem azonos szabadalma tárgyával, így azok szabadalma újságát nem is befolyásolhatják, tagadja, hogy szabadalma korábbi használat által annyira ismeretessé vált volna, hogy azt a szakértők annak alapján használhatnák. Ami a megtámadott szabadalom leírásának hiányosságára alapított fölpörösi kérelmet illeti, alpötös nem veszi tagadásba a fölpörös azon állításának valódiságát, hogy sem a szabadalma leírásában, sem igénypontjában nem mondja azt meg világosan, hogy voltaképen micsoda anyag volna az a «kevéssé megkeményedő kötőanyag» amelylyel a köszörülőanyagot a szerszám fölületére fölrakja. Ezen mulasztás azonban alpörös szerint nem olyan, amely szabadalma meg- i semmisítésére okul szolgálhatna, mert a szakértők előtt többféle ilyen kevéssé megkeményedő kötőanyag ismeretes, — amelynek mindenike ugyanezt a célt szolgálja, amiért is fölösleges lett volna ezt különösen fölemlíteni. Hogy azt a kötőanyagot leírásában külön is fölemlíteni valóban fölösleges Í3 lett volna, azt fölpörös eljárása igazolja legjobban, aki szabadalmi leírása alapján anélkül, hogy azt a kötőanyagot megemlítette volna, ugyanolyan kőmegmunkáló szerszámokat állított elő aminőket a megtámadott szabadalomban védett eljárás útján lehet csak előállítani, kéri azért a fölpörösi kereset elutasítását és fölpörösnek a költségeiben való elmarasztalását. A m. kir. szabadalmi bírói osztálya a pörös felek előadásait és bizonyítékait mérlegelvén, úgy találta, hogy a fölpörösnek a becsatolt korábbi nyomtatványokkal nem sikerült beigazolni azt, miszerint a megtámadott szabadalom első igénypontjában védett találmány bejelentése idejében újnak és szabadalmazhatónak tekinthető nem lett volna. A m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya azonban úgy találta, hogy az alpörösi szabadalom első igénypontját illető részében mégis megsemmisítendő, mert a szabadalomnak a leírása nincs úgy szerkesztve, hogy annak alapján szakértő a találmány tárgyát képező eljárást kiegészítés nélkül előállíthatná, s mert abban a szabadalomtulajdonos egy olyan lényeges dolgot titkol el amely okvetlen szükséges arra, hogy kő vagy üvegárú megmunkálására alkalmas köszörülő és vágószerszám állíttassák elő. A szabadalom 1. igénypontja szerint ugyanis abból a célból, hogy az alpörös alkalmas köszörülő, illetve vágószerszámot készítsen, a köszörülőanyagot egy kevéssé megkeményedő kötőanyag segélyével rakja föl, a köszörülőszerszám fölületére. Ennek a kevéssé megkeményedő kötőanyagnak az alkalmazása minthogy csakis ezáltal lehet elérni azt a célt, hogy a köszörülőanyag az érintkezési helynél föllépő csekély nyomásnál is meglazíttatik, a védeti eljárásnak a leglényegesebb mozzanata, mert csak ennek a körülménynek lehet tulajdonítani azt a tényt, hogy a szerszám a lazán alkalmazott köszörülőanyaghoz hasonló eredményt létesít. Alpörös most már maga beismeri, hogy sem leírásában sem igénypontjában nem mondja azt meg, hogy mi az a kevéssé megkeményedő kötőanyag, mely a köszörülőanyagot'úgy köti meg, hogy munkaközben az érintkezési helynél föllépő csekély nyomásnál az éppen csak a szükséges mennyiségben lazíttatik meg. Ennek a körülménynek pedig a leírásban föl kellett volna említtetni annál is inkább, mert igen sokféle kevéssé megkeményedő kötőanyag van, amelyek közül nem lényegtelen körülmény a siker érdekében az, hogy szakértő melyiket alkalmazza. 246
