Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
SZABADALMI közlöny. 1. szára. 20 Minthogy azonban fölszólaló ezt az utóbbi két körülményt határozottan nem is állította, hanem csak azt, hogy bejelentők alkalmaztatásuk idejében a bejolentés tárgyával lényegében megegyező szerkezetet találtak föl és azt több társuknak bemutatták, minthogy továbbá fölszólaló olyan irányú bizonyítást, amely esetleg azt lett volna hivatva igazolni, hogy bejelentők a bejelentés tárgyát még alkalmaztatásuk alatt találták föl, föl sem ajánlott és olyan bizonyítékokat, amelyek csak némileg is támogatnák ezt a föltevést be nem mutatott : a bejelentési osztály arra a meggyőződésre jutott, hogy a tanúkihallgatást, amely mindezeknél fogva előreláthatólag eredményre nem vezetne, mellőzni kell. Ezzel egyidejűleg mérlegelve fölszólalónak azt a ténybeli állítását, hogy bejelentők alkalmaztatásuk idejében a bejelentés tárgyával lényegében megegyező szerkezetet találtak föl, a bejelentési osztály arra a meggyőződésre jutott, hogy a fölszólalásnak az a része, amely a szabadalmi törvény 6. §-án alapul, tulajdonképen a bejelentők részéről alkalmaztatásuk idejében tett állítólagos találmánynak a bejelentés tárgyával való egyszerű összehasonlítása révén eldönthető. Ennek megállapítása után, minthogy bejolentők maguk mutattak be vázlatot korábbi, alkalmaztatásuk idejéből eredő állítólagos találmányukról s minthogy fölszólaló beismerte, hogy. a vázlatban föltüntetett állítólagos találmány azonos azzal, amit bejelentők alkalmaztatásuk alatt bemutattak, a bejelentési osztály a B) :/. becsatolt vázlatot összehasonlította a bejelentés tárgyával.. Ebből a óéiból mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a vázlat, tulajdonképen csak a szupportcsap, folyadék, illetve sürét-golyók segélyével való kényszer vezetésének föladatát jelöli meg, a megoldás mikéntjére nézve azonban kellő adatokat nem tartalmaz úgy, hogy az valamely, kialakult szerkezetnek, mint kész megoldásnak az ismérveit teljesen nélkülözi és igy tulajdonképen csak valamely ideát rögzít, amelyen többféle megoldás is alapulhat, minélfogva a bejelentés tárgyát, amely már kész megoldás, sehogyan sem anticipálhatja, teljesen el is tekintve attól, hogy bejolentők sem dugattyúkat, sem folyadékot, sem sörótgolyókat, tehát a vázlatban föltüntetett gépelemeket, nem használnak. Ennek a kérdésnek az eldöntése után, a már előadottaknál fogva a bejelentési osztály azt találta, hogy a fölszólalásnak a 6. §. tekintetében helyet adni nem lehet. Áttérve most már fölszólalónak az újdonság, továbbá a találmányi jelleg hiánya és a szabadalmi törvény 5. §-ára alapított kifogásaira, a bejelentési osztály mindenekelőtt szükségesnek tartotta a találmány lényegének a megállapítását. E tekintetben a találmányi leírás és különösen a szerkezet működési módjának tanulmányozása és átgondolása után a bejelentési osztály azt találta, hogy bejelentők az alsó és fölső szánnal összeköttetésben álló csúsztató csapját a görbületi szupportban, nyomó és vezetőgörgőknek olyan zárt rendszerével hajtják, amely rendszernek egyik eleme maga a hajtó tag, minélfogva, mint műszaki hatást, bejelentők azt érik el, hogy a tér lehető kedvező kihasználása mellett a hajtóolem pályáját a hajtott elem pályájától függetlenítik, amint az különösen a rajzmellékletek 8. és 9. ábráiból tűnik ki, amelyekből látható, hogy a hajtott (i) elem kígyózó mozgását épen úgy előidézhető az (r) hajtóelem körívalakú (8. ábra) mint egyenes vonalú (9. ábra) mozgása. Ez a fontos és eltérő műszaki hatás azonban involválja a fölhozott anterioritások és a bejelentés 1-sö és 2-ik igényeinek tárgyai között a különbséget is így azokkal szemben úgy az újdonságot, mind pedig a találmányi jelleget megállapítja. Ilyen műszaki hatás u. i. egyetlen anterioritásuál sem lép föl, mert a 46279. sz. magyar szabadalmi leírásban kifejezetten meg van mondva, hogy a hajtó alkatrész mozgásiránya lehetőleg alkalmazkodik a sablon-görbéhez, ami egyébként természetes is, mert ebben az. esetben van a mozgató csap számára legkisebb holttérre szükség ; a 12790/902. sz. angol szabadalmi leírás 13. és 14. ábrái szerint pedig, helytálló tengely körül forgó, teljesen külön álló elem, t. i. fogaskerék mozgatja a hajtócsapot és pedig kedvezőtlenebb hely kihasználással ; míg végül a 90976. sz. német szabadalmi leírásban görbületi szupportról még csak említés téve sincsen. Ami fölszólalónak a bejelentés 3-ik igénye ellen fölhozott azt az állítását illeti, hogy az még a 45279. sz. magyar szabadalomban védelem alatt is áll, a bejelentési osztály magáévá nem tehette, mert a hivatkozott szabadalom 2-ilc igénye a kérdéses beállító szerkezetet nem általánosságban, hanem csakis az 1- ső igény tárgyával kapcsolatban részesíti oltalomban, minélfogva bejelentők annak más szerkezetnél való alkalmazásában nem korlátozhatók, de emellett bejelentők a 3-ik igény értelmében a beállító szerkezetet szintén nem önállóan, hanem csakis az 1-ső és-2- ik igények tárgyaival kapcsolatban akarják védetni. De ennél a kapcsolatnál fogva a bejelentési osztály úgy találta, hogy a 45279. sz. magyar szabadalmi, leírás újdonságrontó sem lehet. A.bejelentési osztály végül fölszólaló abbeli kérelmének, hogy a szabadalmat, mint a 45279. számú, magyar szabadalom javítását adja meg, helyet nem adhatott, mert bejelentők szerkezetüknél a 45279. sz. szabadalomban vedelem alá helyezett szerkezetet tehát a snblongörbéhez lehetőleg alkalmazkodó irányban mozgó hajtó alkatrészt és az abban alkalmazott mozgásteret nem alkalmazzák, hanem a már fönnebb előadottak szerint, teljesen eltérő műszaki hatással járó, egészen másfajtájú berendezést óhajtanak védelem alá helyeztetni, amely egyes elemei tekintetében is eltérvén a 45279. sz. magyar szabadalom tárgyától, annak javításául nem tekinthető. Bejelentési oszt. 1912 október 9.
