Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-02-01 / 3. szám
3. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 119 A szabad, hivatal szabadalmi ügyekben hozott határozatai. A bejelentési osztály bejelentőt a találmányának tulajdonított különleges műszaki hatás bizonyítására szólította föl. Miután azonban az ebből a célból bemutatott szakvélemény ilyen hatás fönnforgását nem igazolta, a bejelentési osztály, a bejelentés tárgyát megtévesztőnek tekintette és így arra a szabadalmat megtagadta. Bírói oszt. h. h. (í. 2553. 12546/911. I. és II-od rendű fölszólalók a szabadalom megtagadását egyrészt újdonsághiánya miatt kérik, másrészt, különösen az 1. igénypont tárgyát képező eljárás szabadalmazása ellen azzal érvelnek, hogy a bejelentő állította műszaki hatás ott föl nem lép, mert a vákuum készülékben való besűrítés utáni lehűtés nemcsak, hogy a zsír részecskék kiválását — miként azt bejelentő állítja — meg nem akadályozza, hanem éppen ellenkezőleg ezen lehűtés által a zsírrészecskék a fölszínen fognak összegyülemleni. A fölszólalók által tett ezen kifogások folytán a magyar királyi szabadalmi hivatal bejelentési osztálya fölhívta bejelentőt, hogy az általa a lehűtésnek tulajdonított műszaki hatás valóbani létesülését — mely a szóbanforgó bejelentés lényegét képezi tegye valószínűvé, illetve igazolja. Ezen fölhívásra bejelentő előbb egy rövid nyilatkozatot, majd egy szakvéleményt csatolt be, melyek fölszólalóknak kiadattak. A iüagy. kir. szabadalmi hivatal bejelentési osztálya fölszólalók érveléseinek, valamint bejelentő szakvéleményeinek s a fölszólalók által erre beadott észrevételeknek megvizsgálása, továbbá a hivatkozott és bemutatott anterioritásoknak a bejelentés tárgyával való összehasonlítása alapján fölszólalók állításait beigazoltaknak, s ehhez képest a bejelentés tárgyára a szabadalmat megtagadandónak találta. A bejelentés 1. igénypontja tárgyára, mely abban áll, hogy a tejet közvetlenül a vákuumkészülékben való besűrítés után 10—5°-ra lehűtjük, azután a szárítódobba vezetjük és szárítás után ismét lehűtjük, meg kellett a szabadalmat tagadni egyrészt az újdonsághiánya miatt. U. i. a fölszólalók által hivatkozott s a bejelentés időpontja előtt megjelent «Prometheus» című folyóirat 1907. évi 941-ik számában olyan beszárító eljárás, illetve berendezés, mely szerint a besűrített folyadék (tej) szárítódobra vezettetik a beszárítás közben valamint azután is erős légáram keresztül szívása útján alacsony hőmérsékleten tartatik, már le van írva. Minthogy bejelentő a vákuumban való besűrítést maga is ismertnek mondja, fönnmaradna még az igénypontból vizsgálat tárgyául a besűrítés utáni 10—5°-ra való lehűtés, melynek bejelentő a fönt említett különleges műszaki hatást tulajdonítja. Ezen különleges műszaki hatás létesítését azonban beigazolnak venni nem lehetett, nemcsak mert azt bejelentő mivel sem tudta valószínűvé tenni, hanem azért sem, mert a tudományos megállapítás is bejelentő állításának éppen ellenkezőjére vezet, amennyiben kétségbe nem vonható, hogy ha valamely folyadékot, mely a folyadék fajsúlyánál könnyebb fajsúlyú szilárd részecskéket tartalmaz, lehűtünk, így a részecskék nem fognak a folyadékban egyenletesen elosztva maradni, hanem a fölszínen fognak összegyülemleni amit különben a tejgazdasági, sőt háztartási gyakorlat is tejszín és tejfel készítésénél igazol. Nem lehetett valódinak elfogadni bejelentő ezen fönti állítását végül még azért sem, mert az általa benyújtott, a német szabadalmi hivatal részére készült H.-féle szakvélemény azon vizsgálat adataiból, melyek egyező körülmények mellett végeztettek megállapítható, hogy a bejelentő eljárása szerint készült beszárított tej, egyéb eljárások szerint készült termékei szemben, se zsírtartalom, se egyéb alkatrészek se iz tekintetében előnyös eltérést nem mutat, mimellett a szakvélemény szerint a kondenzált tejnek a lehűtése magában véve Knoch: «Die Magermilchvenverung» című művének 167-ik ol
