Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-02-01 / 3. szám
lit) SZABADALMI KÖZLÖNY. 3. szám. Jag az árú minőségére utaló adatokat tartalmaznak. Az idézett törvényhelynek szigorú értelmezése és alkalmazása esetén egyáltalában nem lett volna szabad a szóbanforgó védjegyet belajstromozni, mert ez a hozzá bejelentett digitalis készítményekre vonatkoztatva, minden kétségen kívül az árúnak a minőségét, illetve mivoltát fejezi ki, amennyiben ennek az összetett szónak az egyik fele (a «digital») az árúnak a tartalmát, a másik fele (a «liquidum») pedig az árúnak folyékony állapotát jelzi. Ha a védjegytörvényt kezdettől fogva ily szigorral alkalmazták volna, akkor a védjegyeknek egész légiója nem került volna a lajstromba. Ám ezt a lajstromozási tilalmat csak eleinte alkalmazták ilyen nagy szigofral. amint azt a szabadalmi hivatal bejelentési osztályai által hozott elutasító határozatok nagy száma igazolja és csupán a fölebbezési osztály, mint másodfokú hatóság részéről érvényesített szabadelvű fölfogás terelte a minőségjelző fogalmát olyan irányba, amelyet a jogszolgáltatás is követ. így például lajstromzásra alkalmatlannak találta a bejelentési osztály azl895.évbenletett «Dentalin» szóvédjegyet azzal a megokolással, hogy a Dentalin szó kizárólag az illető szernek a fogápolásra alkalmas tulajdonságát juttatja kifejezésre ; azt a körülményt azonban, hogy a kifogásolt védjegy sem nem pontos, sem nem kimerítő körülírása a szernek, lényegtelennek mondotta a bejelentési osztály. Ezzel szemben a fölebbezési osztály 1895. évi november 2-án hozott határozatával a védjegyet belajstromozni rendelte, határozatában a következőket fejtvén ki : Igaz ugyan, hogy a kérdéses védjegy a «dens» szóból származik és sejtetni engedi, hogy az azzal megjelölt árúk a fogakkal valamely okozati összefüggésben vannak; azt azonban még sem lehet állítani, hogy a szó az árúnak a minőségét vagy a rendeltetését fejezi ki, mert ebben a tekintetben nem határozott értelmű. A vevőközönségnek számottevő része egyáltalában nem ismeri e szónak a jelentményét. De azok is, akik a «dens» szónak az értelmét tudják, bizonyára kétségben lesznek aziránt, vájjon fogporról, fogvízről, fogfájás elleni szerről, fogtömítő anyagról, avagy a fogászat körébe tartozó egyéb dologról van-e szó akkor, amidőn a «Dentalin» árújelző elibök kerül. Az elsőfokú határozat tehát túlmegy a megengedett határon, mert már az idegen nyelvű szónak puszta használatában lát lajstromozási akadályt fönforogni. A forgalom szükségleteivel és igényeivel is összeegyeztethető, ha a védjegycélokra szolgáló jelszavak már ismert fogalmak alapul vételével képeztetnek, mert az ily módon alkotott szavakat könnyebben fogadja el és szokja meg a vevőközönség, mint a teljesen új szóalkotásokat. És mert a törvény csupán ! a 4. § 1. pontjában fölállított föltételek fönforgása esetén kívánja a szavakat a törvényes oltalomból kizárni, a «Dentalin» szóra pedig ezeknek az eseteknek egyike sem áll, ennélfogva az elsőfokú határozatot megváltoztatni kellett. Ehhez hasonló a fölebbezési osztálynak az «Aristól» szóvédjegynek lajstromképességét kimondó 1895. évi november 6-án kelt határozata, amellyel a nevezett osztály az elsőfokú hatóságnak a megtagadó határozatát a következő megokolással változtatta meg: A bejelentett védjegy első benyomásra az eszményi szó hatását teszi úgy arra, aki azt először olvassa, mint arra, aki azt először hallja. Természetes, hogy az a vevő, aki a görög nyelvben járatlan, ide nem érthető. A görög nyelvben jártas ember mindjárt észre fogja venni, hogy a kérdéses szó a görög «aristos» melléknévből képeztetek. Mind ennek ellenére lajstromképesnek kell az «Aristól» szóvédjegyet mondani azért, mert a szóképzés önkényesnek, maga a szó pedig olyan új kifejezésnek jelentkezik, amely mellett a szógyökerek nyelvtani értelme teljesen háttérbe lép. Lényegében azonos fölfogást vallott a fölebbezési osztály 1895. évi december 9-én kelt ama határozatában is, amellyel az elsőfokban hozott megtagadó határozattal szemben az «Aspyrin» szónak a lajstrom képességét megállapította. E határozat szerint
