Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-02-01 / 3. szám
В. szám. sek körülírására alkalmas megielöléseknek a használata is. Ezen rendelkezés megsértése 100 koronától a maximumig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Ugyanezen büntetés alkalmazandó azokkal szemben is, akik ezen védjegyeket, jelvényeket, vagy megjelöléseket jogtalanul hirdetésekben, körlevelekben, jegyzékekben, szállítóleveleken, vagy egyéb üzleti nyomtatványokon használják. Az 5., 6., 7., 8. és 9. cikkek a védjegyjogot nem érintik. 10. cikk. Vállalata körében senki sem használhat oly nevet, vagy védjegyet, amelyet nem jogszerűen szerzett, s nem használhat semmiféle olyan megjelölést, amely másnak jogszerűen szerzett megjelölésével összetéveszthető. Jelen rendelkezés megsértése 600 koronáig terjedhető pénzbüntetést von maga után. A törvény 11., 12. és 13'. cikke a tisztességtelen versenyre vonatkozik. 14. cikk. A hajózás- és kereskedelemügyi ministernek jogában áll a kereskedelmi és ipari egyesületek központjának meghallgatása után elrendelni, hogy bizonyos áruk csak meghatározott mennyiségben, súlyban, vagy méretekben legyenek forgalomba hozhatók, továbbá, hogy bizonyos árukon, vagy ezek csomagolásain a szám, méret, vagy súly, illetve a származási vagy előállítási hely föl legyen tüntetve. Jelen rendelkezés megsértése 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 15. cikk. Ha föltehető, hogy valaki a jelen törvény rendelkezéseinek megsértése következtében kárt szenvedett, az illető cselekmény elbírálására illetékes törvényszék az érdekelt fél kérelmére és anélkül, hogy ez a szenvedett kár nagysága tekintetében bizonyításra volna kötelezve, 1000 koronáig terjedhető kártérítést Ítélhet meg. A büntető eljárás során az előbb okozott kár megtérítése is követelhető. 16. cikk. A 3. cikk. 2. bekezdésében, továbbá a 4. és 14. cikkekben meghatározott 115 cselekmények esetén az eljárás az államügyész indítványára indíttatik meg. Az 1., 5., 6., 7., 8. és 13. cikkekben meghatározott cselekmények esetén az eljárás a közvetlenül sértett fél indítványára, vagy a helyi kereskedelmi és ipari területek közül azoknak kérelmére indítható meg, amelyeket az eljárás folyamatbatételének kérelmezésére a kereskedelmi miniszter fölhatalmaz. 17. cikk. A jelen törvény* amelynek büntető rendelkezései csak akkor alkalmazandók, ha a cselekmény a büntetőtörvény szigorúbb rendelkezései alá nem esik, 1912. évi október 1-én lép életbe. A gyógyszerészeti védjegyek minőségjelzéséről. Erről a kérdésről a németországi «Apotheker Zeitung» mult évi 103. számában érdekes cikk jelent meg, amely arra való tekintettel, hogy a magyar védjegytörvény az árú minőségét jelző szavaknak a lajstromzását épen úgy tilalmazza, mint a német törvény, nagyobb érdeklődésre tarthat számot. A cikkíró elsősorban a német császári szabadalmi hivatal fölebbezési osztályának 1912. évi szeptember 9-én kelt ama határozatát teszi szóvá, amellyel a német védjegylajstromban 1912. évi január 31-én bejegyzett «Digitaliquidum» szóvédjegynek a törlése elrendeltetett. A határozat kifejti, hogy a törlés a német Gyógyszerészek Egyesületének kezdeményezésére mondatott ki, még pedig aunak a körülménynek a figyelembevételével, hogy újabban mind sűrűbben kerülnek olyan védjegyek belajtsromzásra, amelyek tényleg az illető szernek a minőségét fejezik ki, ami végeredményben lehetetlenné fogja tenni a tudományos elnevezéseknek a szabad használatát. Fölveti tehát azt a kérdést, hogy minő szavakat kell a törvényhozó akarata szerint minőségjelzőknek nyilvánítani. Az 1894. évi május 12-iki német védjegytörvény 4. §. 1. pontja szerint nem lajstromozhatók az olyan szavak, amelyek kizáró-SZABADALMIKÖZLÖNY.
