Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1912-02-01 / 3. szám
3. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 101 hogy az a vevőközönség, amely az említett szerből szükségletét a gyógyszerésztől szerzi be, a nép legszélesebb rétegeiből áll és hogy ez a vevőközönség nem szokott a gyógyszerelnevezések közt ily finom megkülönböztetéseket tenni. Nem lényeges dolog az, vájjon a valóságban már előfordult-e a megtévesztés esete, mert a törvény csak arra helye'/, súlyt, hogy az elnevezés oly módon alkalmaztassák, amely alkalmas arra, hogy megtévesztéseket előidézzen. Ép olyan mellékes az a dolog, hogy a szabadalmi hivatal más vegyészeti gyárosok javára hasonló hangzású elnevezéseket jegyzett be védjegyül. Igaz, hogy a szabadalmi hivatal védjegylajstromában a «Rheumal» szó is szerepel. Itt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni egyfelől azt, hogy a «Rhemnasan» és «Rheumal» szavak végső szótagjai a két szónak eléggé észrevehető megkülönböztetését lehetővé teszik, másfelől azt, hogy a «Rheumal» árúnév használata még a panaszos cég vállalatának alapítása előtti időre nyúlik vissza. —e— Az eternit művek szabadalmi pőre. A hamburgi Eternit Gesellschaft, amely Németország területére a közismert azbesztcement palafedőknek szóló osztrák eredetű szabadalomak a kizárólagos használati jogát szerezte meg, panaszt emelt egy hamburgi exportőr ellen amiatt, mert az illető exportőr Ausztriában gyártott palafödők eladását német területen közvetíti, még pedig olyan módon, hogy a megrendelés alkalmával az eredeti osztrák gyártmányoknak általa készletben tartott mintáiból egyes példányokat szolgáltat ki a vevőknek. Természetes, hogy ezek a vevők olyan fogyasztópiacok részére veszik meg a szabadalmazott gyártmányokat, ahol azok szabadalmazva nincsenek. A Reichsgericht panaszlottat büntetés terhe alatt kötelezte, hogy hagyjon föl olyan Eternit mintáknak a beszerzésével és kiszolgáltatásával, amelyek nem Németországban készültek. Nevezett bíróság ugyanis megállapította, hogy a jelen esetben a szab. törvény 4. §-ában említett belföldi forgalomba hozatalról van szó. Az Ítélet szerint a szabadalmazott eljárás szerint előállított tárgynak forgalomba hozatalát jelenti minden olyan cselekmény, amely az illető tárgynak üzletszerű használatát lehetővé teszi, vagy magában foglalja. Nem az a fontos, hogy a szóban levő minták kicsinységüknél fogva a tárgy rendeltetésszerű fölhasználására nem alkalmasak, hanem az, hogy ezek üzleti célokra jelesül arra szolgálnak, hogy a szabadalmazott eljárás szerint gyártott tárgyaknak eladását lehetővé teszik. Mindenki, aki valamely gyártmánynak a mintáját a vevőnek kiszolgáltatja, avagy csak eléje állítja oly célból, hogy az árúból eladjon, üzletszerűen használja az illető mintát, minélfogva az esetben, ha az illető minta szabagalmi oltalomnak a tárgya a szab. törvény 4. §-ába ütköző cselekményt követ el. írói és művészeti művek szerzői jogának védelmére szolgáló bejelentések jegyzéke. Az 1884. évi XVI. t.-c. 42. §-a alapján vezetett iktatókönyvbe f. év január hóban beiktattatott : .1 szerzői jog védelmére a «Musica» zongora és hangszer kereskedelmi rt. a szerzői jogi nyilvántartásnál letett plakátjaira bejelentette tulajdonjogát. A fordítási jog védelmére Singer és Wolfner budapesti könyvkiadó cég bejelentette HeltaiJenő: «Az én második feleségem», és «Scherzo» ; Dr. báró Korányi Sándor : «Bel orvostani előadásai» ; Dr. Gáspár Ferenc : «A fehér ember útja»; Krúdy Gyula: «A podolini takácsnő»; Biró Lajos: «Nyári zivatar» és «A fehér ostor és más novellák» ; Bródy Sándor: «A medikus»; Kőbőr Tamás : «Marianne és egyebek» ; Szomaházy István : «A Sas-utca» cimü művét, illetve műveit. A fordítási és szerzői jog védelmére Comte Della Croce di Dojola olasz konzul, III. Victor Emanuel olasz király képviseletében bejelentette az olasz királynak : «Corpus Numorum Italicorum Primo Tentativo di un Catalogo Generale déllé Monete Medievali E. Moderne. «Piemonte Sardegno» című művére tulajdonjogát. A fordítási jog védelmére az országos színészegyesület irodalmi és szinészeti ügynöksége tulajdonjogát bejelentette Karl Schönherr «Glaube und Heimat» és Alfred Sutro «The Perplexed Husband» című színművére. Szabadalmi oltalom Indo-Chinában. A francia köztársaság elnöke a gyarmatügyi és az ipari- és kereskedelmi miniszterek előterjesztésére 1911. évi március 13-án rendeletet adott ki a francia szabadalmi törvénynek Indo-Chinában való alkalmazása tárgyában. A rendelet főbb intézkedései a következők : 1. cikk.'Az 1844 évi julius ö-iki, az 1856. évi május 31-iki és az 1902. évi április 7-iki szabadalmi törvények az alábbi módosításokkal Indo-Chinában is alkalmaztatnak 2. cikk. Aki Indo-Chinában szabadalmat akar szerezni, az 1814 évi julius 5-iki törvény 5-ik cikkében megjelölt iratokat 3 példányban a kokinkinai kormányzóság titkári hivatalában, Saigonban, Kambodge tartományban Pnom-Peuhben, Annámban Huéban, Tonkingra nézve Hanoiban, végül Laosz-szigetén Vientianban le kell tennie. A bejelentést személyesen, vagy megbízott által lehet tenni ; utóbbi esetben a meghatalmazás (bélyegtelen papíron) csatolandó. Ha a bejelentő nem lakik annak a gyarmatnak, vagy tartománynak székhelyén, ahol a bejelentést tette, lakhelyet kell választania. A bejelentési igazolvány egy erre a célra szolgáló lajstromba bevezetendő és a kormányzó, vagy főhely tartó, illetve az ezek által a jelzett célból kijelölt 26
