Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1912-06-15 / 12. szám
SZABADALMI KÖZLÖNY 12. szám. 501 úgy mint ez a tényleges védjegyre vonatkozólag a svájci törvényben elő van írva. Más szóval : a tényleges védjegy és azok a defenzív szóvédjegyek, amelyek nem a használat céljából, hanem kizárólag az utánzatok elleni hatályosabb védekezés miatt lajstromoztattak be, azonos elbírálásban részesitendők o? A svájci törvény ide vonatkozólag nem tartalmaz semmiféle rendelkezést, hasonlóképen nem nyilatkozik о kérdésről a svájci védjegytörvény kommentátora, Dumant sem. Bz utóbbi azonban határozottan azt állítja és bizonyítja, hogy bitorlás miatt sikerrel üldözhető az is, aki valamely védjegyet nem szolgailag ugyan, de oly módon utánoz, hogy ezáltal a forgalomban összetévesztés lehetősége áll elő. «Elegendő — mondja a védjegytörvényhez írt kommentárjához — ha a terheltnek az volt a szándéka, hogy összetévesztést idézzen elő s nem szükséges, hogy ez a szándék a valóságban tényleg megteremje a maga gyümölcseit és hogy a közönség tévedésbe ejtése ténylog bekövetkezzék, vagyis a tévedésbe ejtés lehetőségének eshetősége magában véve is teljesen elegendő indok arra, hogy az illető ellen a 'védjegytörvényben előirt biiutetés alkalmaztassák.» Franciaországban ez az elv szintén teljesen vita nélkül áll. Pouillet szerint az utánzás éppen olyan elbírálásban részesítendő, mint a szolgai utánnyomás, ha csalárd szándékkal és a vevőközönség tévedésbe ejtésére irányuló célzattal történik. Az ipari jogok tudományos művelői más országokban kifejezetten akként nyilatkoznak, hogy a defonsiv védjegyekre a használati kötelezettség nem vonatkozik. így pl. Németországra vonatkozólag Seligsohn Warenbezeichnung c. müvében (34. old.) a következőlog nyilatkozik : «Nem szükséges, hogy a letevőben már a bejelentés idején meg legyen a védjegy kereskedelmi használatára vonatkozó szándék. A nagyértékű szóvédjegyek tulajdonosai igen gyakran egész sereg szót jegyeztetnek be, amelynek hangzása hasonló fculajdonképeni védjegyük hangzásához, ezeket a nagyszámú bejegyzéseket azonban nem azért foganatosítják, hogy mindezeket a szavakat használatba is vegyék, hanem hogy a lehetőség szerint megakadályozzák az általuk használt szóvédjegy minden elképzelhető változatának harmadik személyek által való használatát, vagyis védjegyüknek bármily alakban való bitorlását. Az ilyen u. n. defensiv védjegyek lajstromozás végett a hatóságok által mindenkor elfogadtattak.» Ausztriára vonatkozólag Dr. Adler Emanuel Österreich. Markenrecht c. művében (250. old.) a következőket mondja : «Az ily védjegyek iigy az osztrák, mint a német védjegyjog szerint érvényesek, noha a tulajdonosnak ninc3 szándékában ezeket vállalata körében ténylegesen használni s ezeket nem is használja.» A magyar védjegytörvény a defensiv védjegyekre vonatkozólag különleges rendelkezéseket nem foglal magában, de erre nincs is szüksége, mert a védjegyek használatára vonatkozólag a törvény kötelezettséget nem állapit meg, sőt éppen ellenkezőleg, elvileg azt az álláspontot foglalja el, hogy a védjegyek használata rendszerint nem kötelező (6. §.) A keresk. minisztérium által közzétett új védjegytörvény tervezet azonban e tekintetben eltér az eddigi szabályozástól, amennyiben a védjegyek törlését azon esetben is elrendelhetönek nyilvánítja, ha az 3 éven át használatba nem vétetik. A defensiv védjegyekre vonatkozólag azonban ezen tervezet is kivételt tesz az általános szabály alól, amennyiben ily védjegyekre a használati kötelezettséget nem terjeszti ki. Ezekből kivehetőleg általában megállapítható, hogy a nemzetközi védjegyjog a defensiv védjegyeket a használati kötelezettség alól mentesíteni kívánja, méltányolván azokat a kereskedelmi érdekeket, amelyek a nagyértékű, de változatok által könnyen hozzáférhető szóvédjegyekhez fűződnek s amelyeknek hatékonyabb megvédelmezésére a kereskedelmi körökben a defensiv-védjegyek intézménye fejlődött ki. Gyógyszerészeti védjegyek oltalma Oroszországban. A Sz. K. f. évi február hó 1-én megjelent 3. számában és f. évi május hó 1-én megjelent 9. számában röviden már megemlékeztünk az orosz egészségügyi tanácsnak azon rendeletéről, amely a gyógyszerészeti elnevezések szabad használatára vonatkozik, s amely kínos föltünést keltett az összes nyugati államokban, mert a védjegyjog általános érvényű szabályaival áll éles ellentétben. Ama nagy közgazdasági érdek folytán, amely ezen orosz rendelethez a magyar gyógyszeripar részéről is fűződik, nem lesz érdektelen a gyógyszerészeti védjegyek oroszországi védelmének kérdését közelebbi vizsgálat tárgyává tenni. Bizonyos, hogy az orosz közegészségügyi tanácsnak szóban forgó rendelete, mely a gyógyszerek behozatalára vonatkozó engedélyt a vegyi összetétel bejelentésétől teszi függővé, a behozatali engedéllyel pedig az illető gyógyszernek uemcsak készítését, hanem ugyanazon elnevezés alatti forgaiombahozatalát is megengedi az orosz gyógyszerészeknek, — a külföldi gyógyszerészeti cikkek számára Oroszországban majdnem teljesen törvénykíviili helyzetet teremt. Maga az a tény, hogy gyógyszert Oroszországba csak azon föltétel alatt lehet bevinni, ha a gyáros ennek összetételét hejelenti, már egymagában véve is nagy kárt okoz a külföldieknek, mert a gyógyszerészeti készítmények nem részesülnek oltalomban, s Így az orosz gyógyszerészek minden veszély nélkül szabadon utánozhatják a külföldön védett eljárásokat. Nem akarjuk itt vizsgálat tárgyává tenni, hogy a szóbanforgó rendelet megfelel-e Oroszország közgazdasági érdekeinek, vagy a szerződésileg biztosított szabad kereskedelem elvének, bizonyosnak látszik azonban, hogy a protekcionizmusnak ez a módja nincs a köz-
