Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1912-06-15 / 12. szám
502 SZABADALMI KÖZLÖNY. 12 szám. Természetes dolog, hogy ezek a megjegyzések a rendelet célszerűségét, sőt szükségességét egyáltalán nem érintik, aminthogy a rendészeti szempontokból előírt egyéb természetű kötelező megjelölések is, mint pl, a nemes fémeknek, fegyvereknek, súlymértékeknek stb. megjelölésére vonatkozó rendelkezések is éppen úgy a köz érdekében vannak, mint a jelen rendelet. В cikk tehát csupán az összehasonlító jog szempontjából kíván magyarázattal szolgálni annyiban, amennyiben ennek intézkedései a védjegyjogot érintik. Ilyen intézkedés a szóbanforgó rendelet 6. §-ában foglalt rendelkezés is, mely szerint : «aki másnak nevével, cégével, vállalati ismertető jelével, vagy védjegyével a tartály sérelme nélkül el nem távolítható módon ellátott palackokban mást, mint az illető palackon megjelölt cég termékét árúsítja, kihágást követ ei és 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetén pedig 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.» Bár ezen § első része a védjegyről is szól, ennek nincs jelentősége, mert ha a más védjegyével (pl. egy üvegbe bepréselt csillaggal) ellátott tartályban nem a védjegytulajdonos gyártmányai árúsíttatnak, ezen § alapján büntetésnek nincs helye, mert miként a § második részéből kivehető, csak akkor forog fönn kihágás, ha a védjegy mellett a palackon valamely cég is föl van tüntetve, s a palackban nem az azon föltüntetett cég gyártmányai hozatnak forgalomba. Ez esetben sincs azonban a védjegynek szerepe a kihágás megállapításában, mert ezt kizárólag a cég névföltiintetése dönti el. В részben tehát a védjegy kifejezett megemlítése fölöslegesnek látszik. Más kérdés azonban az, hogy mi történjék akkor, ha bepréselt cégjelzéssel ellátott palackokban valaki nem az illető cég gyártmányait hozza forgalomba. Ha e rendeletet nem létezőnek tekintjük, akkor ily esetben cégutánzás miatt az 1895 : XLI. t.-c. 9. §-a alapján a sértett fél indítványára védjegybitorlás miatt indítható meg a kihágási eljárás. A rendelet azonban ily cselekményért újabb kihágást statuál, újabb illetékességi fórummal. Mi történjék tehát a tett elkövetőjével. Vájjon a védjegynovella 9. §-a alapján a járásbírósági hatáskörben, vagy ezen rendelet alapján a közigazgatási eljárásban tárgyaltassék-e az ügy, két kihágásban mondassék-e ki terhelt ugyanazon cselekményéért bűnösnek, avagy csak egyben, s ez utóbbi esetben melyik jogforrás alapján a kettő közül. A szóbanforgó rendelet 6. §-ában foglalt azon föntartás, hogy a rendeletben foglalt kihágás miatt csak akkor hozható Ítélet, ha terhelt cselekménye súlyosabb elbírálás alá nem esik, egyáltalán nem nyújt tájékozást, mert úgy a védjegynovella 9. §-a, mint a jelen rendelet szerint a cselekmény egyaránt kihágásnak van minősítve, s így a beszámítás tekintetében egyenlő súlyúak. Ha e két kihágás elbírálása ugyanazon hatáskörben, mindkettő a bíróság, vagy közigazgatás hatáskörében volna tárgyalandó, az illető hatóság a tettazonosság elve alapján bizonyára csak egy hihágásban marasztalná el a terheltet és pedig a védjegybitorlásban, amelynek büntetési tétele nagyobb, amennyiben minimuma 100 korona, s azonkívül visszaesés esetén fogházbüntetés is kiszabható, míg a rendelet a maximumot szabja meg 100 koronában, s visszaesés esetében is csak pénzbüntetést állapit meg. Ámde e két cselekmény külön batósági körben bírálandó el, a védjegybitorlás fölött a bíróság, a rendelet intézkedéseinek megsértése miatt a közigazgatási hatóság fog Ítélkezni, s a tettes ugyanazon cselekmény miatt kétszeresen fog bűnhődni, mert hiszen elméletileg ügy áll a dolog, hogy az egyik hatóság tudomást sem szerezhet arról, hogy a tettes ellen ugyanazon cselekmény miatt már egy másik hatóság eljárt, s amennyiben a terhelt védekezéséből erről tudomást is szerezne, sem a bíróság nem fogja az illetékességét leszállítani, nemcsak azért, mert az ugyanazon cselekményért folyamatla tett közigazgatási kihágási eljárás nem képez a védjegybitorlás kihágásának megállapításánál oly prejudiciális kérdést, mely a büntető prts. értelmében a büntető eljárás fölfüggesztésére ad okot, hanem főleg azért, mert a védjegybitorlás kihágása törvényben van megállapítva, s a büntetőbírósági hatáskörbe utalva, amelyen tehát rendeleti úton változtatni nem lehet, —de a közigazgatási hatóság sem fogja a büntető eljárást olyan akadálynak tekinteni, amely a közigazgatási eljárás lefolytatását kizárja. Ilyen lehetőségről maga a rendelet sem intézkedik, s ha a közigazgatási hatóságok gyakorlatában olyan fölfogás is jutna érvényre, hogy a tettesnek védjegybitorlásban a büntetőbíróságok által való elmarasztalása a rendeletben ugyanazon cselekményre megállapított büntetés alkalmazhatóságát kizárja, a kettős büntetés ez esetben sem lesz elkerülhető, mert — ehhez csupán elemi jogi ismeret kell — a sértett fél egyszerűen a közigazgatási eljárást fogja előbb megindítani, s csak az ezáltal hozott marasztaló Ítélet után fordul a büntetőbírósághoz, amely, mint föntebb említve volt, törvényi illetékességét le nem szállíthatja, Mindezek alapján el kell fogadnunk azt, hogy aki másnak nevével, cégével, vállalati ismertetőjelével vagy védjegyével a tartály sérelme nélkül el nem távoliiható módon ellátott palackokban mást, mint az illető palackon megjelölt eég termékét árúsítja, ezen cselekményért kettős büntetést lesz kénytelen elszenvedni. A szóbanforgó miniszteri rendelet magyarázatiu tájékozásképpen megjegyezzük még, hogy a mennyiségtartalom megjelölése és az ezen megjelölésért felelős személy föltüntetése 1915 január 1-ig külön címkék által is történhetik, ezen határidő elteltével azonban az összes adatokat egy egységes címke által kell fóltÖntetni. Amennyiben a címkén külföldi személy
