Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 25 beli védjegyét Kínában akarná oltalmaztatok köteles volna azt minden L’nionista országban belajstroniozni és így költségekbe verné magát valamely oly negativ védelemért, amelyet talán igénybe sem fog venni. Így tehát egy messzebbmenő javaslat szükségessége merült fel. A washingtoni konferencián az e tárgyban elhangzott vita nem volt eredménytelen, mert legalább megmutatta azt a csapást, amelyen egy esetleges intézkedésnek haladnia kell. A konferencia egy megdönthetetlen aíapföltételböl indult ki, amely szerint valamely az Unióban lajstromzott védjegynek oltalomképességét a maga teljességében kell a konznláris bíráskodás területére kiterjeszteni. Ezt fejti ki Snyder vom Wissenkerke, a németalföldi szabadalmi hivatal elnöke is abban a jelentésében, amelyet az e tárgyban ülésező albizottság nevében a konferencia elé terjesztett. Az albizottság ülésén a fenti iroda javaslata mellett Ausztria a következő indítványt tette : Az Unió tagjainak a védjegyoltalom és a bitorlások elleni védekezés szempontjából jogukban áll, hogy az Unióban lefektetett elvek érvényesítését a konzulátus bíráskodás területén is igényelhessék, kivéve a a reciprocitás eseteit, amelyeknek fenforgását a szerződő felek külön egyezményekben állapítják meg. Az osztrák javaslat abból indul.ki,, hogy konzuláris bíráskodást nem minden Unióbeli állam gyakorol és ha gyakorolják is, nem azonos mértékben. Кррзп ezért szükségesnek látszik a reciprocitás elvének a fenti értelemben való körvonalozása. A bizottság elnöke erre azt jegyezte meg, hogy az osztrák javaslat lényegileg visszahatást jelent, mert újabb szerződések megkötését követeli. A svéd kiküldött szerint a jelenlegi szerződésekben biztosított reciprocitás bizonyos államokat előtérbe helyez, mert eltekintve attól, hogy egyes államok nem is gyakorolnak konzuli bíráskodást, több állam ott élő alattvalóinak csekély számára való tekintettel szintén nem állított fel konzuli törvényszéket. A berni iroda fönt közölt 4. §-ának 1. bekezdését a bizottság 3 távollevő mellett 13 szavazattal 2 ellen elfogadta, a bizottság, viszont Ausztria javaslatát egyhangúlag elvetették. A második bekezdés 2 távollevő mellett egy szavazat ellenében fogadtatott el. Yégiil elfogadták Ausztriának következő javaslatát : «А washingtoni konferencia azon óhaját fejezi ki, tegyen a berni iroda olyan irányú javaslatot, bogy a konznláris bíráskodás területén egy külön lajstrom : fektettessék föl, anélkül, hogy a védjegytulajdonosoknak még külön az illető konzuli bíráskodást gyakorló államokban is be kellesen védjegyét lajstromoztatnia. ** * A Propriété industrielle szerint a berni iroda a fenti javaslatot tanulmány tárgyává tette és számos oly nehézségre akadt, amely vagy a nemzetközi jog vagy a gyakorlati közigazgatásba ütközött. Hogy a sok országban való bejegyeztetés olkerültessék, a sokszor ellentétes belföldi törvények alkalmazását akarják meggátolni. De akkor melyik szabályt kell alkalmazni a — nevezzük — konzuli védjegyeknél ? így tehát egy újabbat kellene alkotni. Azon államokra nézve, amelyek konzuli bíráskodást gyakorolnak, a helyzet igen egyszerű : konzulaik a fönti értelemben alkalmaznák törvényes rendelkezéseiket. Azonban lehetetlen figyelem nélkül hagyni ázokat az Unióbeli idegenek és belföldieket, akiknek nincsen konzuli törvényszékük. Ha tollát új rendelkezést akarunk statuálni, azt minél hatályosabbá és egyetemesebbé kell tennünk. Fölmerülhet az a kérdés is, vájjon a konzuli letétek fognak-e valamelyes törvényi értékkel bírni az európai államokban ? Milyen alakiságokhoz legyen a letétel kötve, , mennyi légyen a fizetendő dij, az oltalmi idő tartalma, a letétel egyedüli vagy sokszoros legyen-e stb. Ha egyetlen a letétel, szervezni fognak-e egy központi irodát és milyen lesz annak jogállása, hatásköre, eljárási nyelve, hol lesz a székhelye ? Amellett még két előzetesen eldöntendő kérdés is merül fel: 1. A szóba jövő érdekek elég fontosak-e arra, hogy egy a nemzetközi forgalomban új intézmény vezettessék be értük? Erre a kérdésre a felelet igenlőnek látszik, már csak azért is, hogy ezt igazolja a konzuláris bíráskodás területén élő európaiaknak és ezek ügyeinek nagy száma. De nemcsak ezek egyedül vannak itt érdekelve. Az európai kereskedőkön és gyárosokon kívül az egyesült államokbelieknek is van Keleten nagy piacuk, akik szintén védetni akarják magukat a visszaélések ellen. így tehát szükségesnek látszik egy egységes intézkedés amely ezen visszaéléseket meggátolná, addig, míg a belföldi hatalmak ezt önhatalmúlag, nem cselekszik meg. 2. Lehetséges e egy olyan, ezen célt biztosító megoldást találni, amely nem okoz különösebb komplikációkat és amely nem érinti a szerződő államok jogait és igényeit? A berni iroda egy. ily megoldást lehetségesnek hisz és ennek keresztülvitelére a következő alapelveket állítja fel ; 1. Az egyes nemzeti törvények olyan külön nemzetközi egyezményekkel lielyettesitendők, amelyek az unióbeli védjegyek részére a konzuláris bíráskodás területén különös jogokat biztosítanak. 2. Ez a cél elérhető: aj egy oly újabb Unióval, amely a főegyezményhez csatlakozva, megállapítaná a konzuli védjegyjog alapelveit; b) egy oly törvényes rendelkezéssel, amely az alkalmazás szabályait és annak részleteit foglalná magában. 3. Ezeket oly mértékben kellene kiterjeszteni, hogy azon államok se kerüljenek hátrányosabb helyzetbe, amelyeknek konzuli bíráskodásuk nincson, de maguk a Itelhonosak sem. 4-, A konzuli letétek hatásköre csakis az illető ország
