Szabadalmi Közlöny, 1911 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1911-07-15 / 14. szám

614 SZABADALMI KÖZLÖNY 14. szám. a rektifikálás céljából szükségelt kondenzációjánál eszközük a szétválasztást megközelítő tiszta nitro­génre és oxygénbon dús folyadékra, melyek aztán elkülönítve vezethetők a tulajdonkép rektiflkáló ké­szülékbe. Kaszler Félix ugyanezen ülésen még részletesen ismertette az acetylénnek előállítható klórderivatáit s azoknak oldószerek gyanánt való alkalmazását, különösen kiemelve, hogy az acetylón klórderivatái közül egyesek előnyös tulajdonságaiknál s olcsósá­guknál fogva arra hivatvák, hogy a kivonatoló iparban nagyobb mértékben alkalmaztassanak. Ezzel a kongresszus érdemi tárgyalásai befejeztet­­tettek, s ezután Koller elnök a kongresszust bere­kesztette, köszönetét mondva mindazoknak, akik a kongresszus munkásságát előmozdították. A kongresszussal kapcsolatos acttylón ipari kiállí­tás a megnyitó ülése után nyilt meg. Templomi szónokiatok a szerzői jog oltalma alatt állanak. (Á Beichsgerichtnek 1910. évi december 1-én hozott döntése.) A tényállás szerint L. lapkiadót a braunschweigi Landgericht vétkesnek mondotta ki a szerzői jog bi­torlásában azért, mert igazolást nyert, hogy panasz­­lőtt egy a braunschweigi dómban megtartott esküvő alkalmával dr. W. hitszónok által elmondott beszé­det a saját kiadásában, Brauuschweigban megjelent «Neueste Nachrichten» című napilapban a szerző engedélye nélkül közölt. A Landgericht ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a há­zasságkötési aktusban szerepelt személyek az ott uralkodó hercegi család tagjai voltak, ennélfogva nem volt az esküvő nyilvános jellegű. Ezt az ítéle­tet a panaszlott megfölebbezte, de fölebbezésével el­­utasíttatott. Fölülvizsgálati kérelmére a Reichsgericht foglal­kozott ezzel a kérdéssel, amely az ítéletet a követ­kező indokolással erősítette meg: Az irodalmi termékek oltalmáról szóló törvény 1. §-ának a rendelkezése szerint a törvény oltalma a többi közt olyan előadásokra terjed ki, amelyek a lelki épülés céljára szolgálnak. Hogy itt első sorban azok a szónoklatok értendők, amelyek egyházi vagy istentiszteleti célokból tartatnak, ahhoz kétség sem férhet. Ezért az ilyen szónoklatok csak a szerző vagy kiadójának a hozzájárulásával sokszorosíthatok akár nyomdai, akár más úton. A kérdésben forgó szónok­lat az idézett törvény 1. §-ának az oltalma alatt állván és a panaszlott részéről történt sokszorosítása a törvény 88. § 1. pontjának rendelkezése szerint büntetendő lévén, panaszlott csak úgy kerülhetné el a büntetést, ha a törvénynek olyan rendelkezése állana fönn, amelynek értelmében a sokszorosítás a szerző vagy jogutódának az engedélye nélkül is esz­közölhető. Ebben az irányban az elsőfokú bíróság által idézett 17. §-uak 1. pontja, amelyre о helyen mint egyedüli kivételre hivatkozni lehet, csak azt rendeli : Megengedtetik az előadásnak vagy beszéd­nek a közlése napilapokban vagy folyóiratokban ak­kor, ha az illető előadás vagy beszéd valamely nyil­vános tárgyalásnak a része». Eszerint kell, hogy a beszéd, ha ez napilapokban vagy folyóiratokban (a szerző hozzájárulása nélkül) közöltetik, valamely tár­gyalásnak a keretébe tartozzék. A törvény által itt használt kifejezés : «tárgyalás», amely semmi esetre sem egy jelentményü a gyülekezettel, világosan arra utal, hogy olyan beszédről vagy előadásról legyen szó, amelyre válasznak van helye vagy válasz vár­ható, úgy amint az parlamenti, bírósági és egyéb tárgyalások alkalmával előfordul. Ezen fölfogás meg­erősítésére szolgál a törvénynek az a további ren­delkezése, hogy az előadás vagy beszéd része legyen a tárgyalásnak. Sem az istentisztelet alkalmával megtartott, sem más egyházi szónoklatok, mivel itt már a dolog természeténél fogva, a további válasz­beszéd megtartásának a lehetősége elesik «a tárgya­lás részének» nem tekinthetők. Mindezeknél fogva a fölülvizsgálati kérelmet visszautasítani kellett. A szabad, hivatal szabadalmi ügyek­ben hozott határozatai. Ismert szerkezetnél alkalmazott ismert berende­zésnek más tárgy körébe való átvitelét a beje­lentési osztály szabadalmazható találmánynak találta, egyrészt a tárgyi körök egymástól igen eltérő, távolfekvő volta miatt, másrészt, mert az átvitel tárgya újabb használati körében meg­felelő átépítés nélkül alkalmazható nem volt. S. 5047. 3282/911. A fölszólaló a bejelentés tárgyát képező szerke­zetre a szabadalom megtagadását azzal az indoko­lással kéri, hogy a bejelentés új találmányt nem tartalmazván, az ismert konstrukciónak egyszerű átvitelét képezi, mely azonban szerinte föltaláló! te­vékenységet egyáltalán nem igényelt. Állításának igazolására hivatkozik a Heinke-féle Handbuch der Elektrotechnik, az Arnold-féle Die Qieichstrom­maschinen, valamint Niethammer Gleichstrommaschi­­uen und Gleichstrommotoren című műveinek alább pontosan megjelölt helyeire, melyekben vízhűtéssel berendezett szalagfékek, valamint üregesen kiképezett dynanioarmaturák vannak ismertetve, mely szerke­zeteknek a bejelentésben megjelölt célra való átvi­tele mi nehézségbe sem került, mihez képest kéri úgy az 1., mint a 2. igényre is a szabadalom meg­tagadását. A bejelentő kifejti, hogy a fölszólaló által fölho­zottak szalagfék konstrukciókra, tehát a bejelentés tárgyától teljesen eltérő szerkezetekre vonatkoznak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom