Szabadalmi Közlöny, 1911 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1911-06-01 / 11. szám
11. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 473 annak nyomán a gyakorlat az egyes jogügyletek között forma tekintetében különbséget statuál és Így törvényellenesen jár el, e dolgozat keretén kívül esik. A «tokaji» jelzéssel való visszaélés. Tudvalevő, hogy a Németországgal 1908-ban kötött gazdasági szerződésünk a Tokajban és vidékén termelt boroknak azt a védelmet biztosítja, hogy más, mint hegyaljai bort nem szabad a «tokaji» jelzéssel megjelölni vagy forgalomba hozni. A magyar bortörvény azonfölül a hegyaljai bornak azt a kedvezményt nyújtja, hogy ezt mesterségesen édesíteni szabad, holott a másutt termesztett boroknak mesterséges édesltését tilalmazza és bünteti. Egyes élelmes osztrák borkereskedők úgy tesznek, hogy másutt termelt olcsó borokat vásárolnak össze és ezeket mesterségesen édesítve, mint magyar borokat viszik ki Németországba. Hogy ezzel az eljárással a magyar bornak, jelesül a tokajinak a hírnevét veszélyeztetik és a tokaji hegyvidék termelőinek érdekeit sértik, ahhoz kétség sem fér. A magyar bornak ottani közkedveltségét és jó hírnevét eklatánsán igazolja, hogy péld. a német orvos, ha gyógybort rendel, rövidesen magyar bort (Vinum hungaricum) vagy tokajit (Vinum tokayense) rendel a betegének, magában a bor származásában látva a minőség és a gyógyhatás biztosítékát. Ilyen körülmények közt fokozott érdekünk, hogy ezt a fontos kiviteli piacunkat megtartsuk, annál inkább, mert a jelenségek arra engednek következtetni, hogy Németország némely köreiben meg volna a hajlandóság arra, hogy a magyar bort onnan kiszorítsák. Erre vall, hogy egyik chemnitzi gyógyszerész legutóbb azzal a kívánalommal állott a nyilvánosság elé (a berlini Apotheker Ztg. f. é. május 20-iki számában), hogy engedtessék meg a német gyógyszerészeknek, hogy magyar bor, illetve tokaji helyett más bort szolgáltathassanak ki a vevőnek, mert a magyar bor magas beszerzési ára mellett erre a borra, amelyet literenként 3 márkáért kötelesek kiszolgáltatni, gyakran ráfizetnek. Ha most tekintetbe vesszük, hogy az osztrák földön preparált, nem valódi tokaji a valódival versenyre kel és Németországban már is vevőkörre akadt, be kell látnunk, hogy a hegyaljai borvidéknek nyújtani kívánt védelem erősen veszélyeztetve van. Panaszok a német szabadalomügy terén. A német szabadalmi ügyvivők egyesületének «Mitteilungen vom Verband deutscher Patentanwälte» c. lapja 3. és 4. számában dr. Richard Wirth az egyesület elnöke, továbbá Hans Heimaun és W. Damme szabadalmi ügyvivők folytatólagas cikksorozat keretében éles és súlyos kritika tárgyává teszik a szabadalmi hivatalnak a működését. Nevezett cikkírók a többi közt olyan momentumokat is rögzítenek meg, amelyek kétségtelenné teszik, hogy a fölhozott kifogások nagy része nem annyira a szervek helytelen működésében, mint inkább azokban a nehézségekben találja indító okát, amelyekkel az elővizsgálati rendszernek gyakorlati kivitele a valóságban jár. Ez a szempont indít minket arra, hogy e cikksorozattal az alábbiakban rövidesen foglalkozzunk. így Wirth «A német szabadalmi hivatal hanyatlása» című cikkében az elővizsgálat jellemzésére nézve a többi közt előadja : Vannak elővizsgálók, akik a saját ismeretükkel, nemkülönben a föltaláló és képviselőjének a tudásával is tisztában vannak. De teljes tudatában vannak annak is, hogy a hivatal négy fala közt működő tisztviselő nem vetekedhetik tudás és szakismeret tekintetében, azzal a föltalálóval, aki a gyakorlati életnek átérzett szükségleteit nagy fáradozással és magas fokú szellemi tevékenység árán elégítette ki. Az ilyen elővizsgáló, ha érzéke van az iránt, hogy a műszaki határozatnak mennyire szabad terjednie tartalom és határozottság tekintetében, helyt álló határozatokat fog hozni. Miképen cselekszik azonban a rossz elővizsgáló ? Első sorban úgy formulázza a határozatát, hogy a félnek azt kell hinnie, mintha az a mindentudás kútforrásából eredne. Amit a bejelentő fáradságos munkával kieszelt, azt az elővizsgáló közelfekvő dolognak állítja oda, amelyet bármelyik szakértő amúgyis alkalmazásba vett volna. A bejelentés részleteire rendszerint nem is terjeszkedik ki ; néha egyetlen egy kifogással négy-öt igénypontot támad meg. Viszont előfordul, hogy az egységes igénypontból valamely kifejezést kiragad, ezt ismertnek találja és ezen az alapon az egész igényt visszautasítja. Ezeknek a határozatoknak közös jellemvonása : a hiányos elővizsgálat, amelynek következtében a találmány hamis helyre állíttatik be. Sajátszerűnek mondja az elővizsgálatot a további lefolyásában is. Ha ugyanis a bejelentő nyilatkozatában az első határozat tarthatatlanságát és a vizsgálatnak hiányos voltát beigazolja, akkor az első határozatban foglaltak egyszerűen eltűnnek és helyettük újabb dolgok hozatnak föl, mint újdonságrontó bizonyítékok. Emellett nyugtalanítólag hat, hogy a vizsgálat folyton váltakozó szempontokra támaszkodik. így például azért kifogásolja az elővizsgáló a találmányi bejelentést, mert a találmány az eddig ismert dolgokkal szemben «előnyt» nem nyújt. Minthogy pedig a bejelentő ezt az állítást megdöntötte, más bizonyítéki anyag alapján azt a kifogást emeli ellene, hogy «nem mutat föl alkatelemeinek összegét meghaladó eredményt». Ha ez a kifogás is elesett, akkor új meg új anyagra támasztott új kifogások tétetnek. A szabadalmi törvények teljes elhagyását jelenti végül, ha az elővizsgáló úgy dönt, hogy «nézete szerint» találmány nem forog fenn. 119
