Szabadalmi Közlöny, 1911 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1911-06-01 / 11. szám
470 SZABADALMI KÖZLÖNY. 11. szám. delkezésról, a legkomolyabb hangok a hitelesítés elengedése mellett foglalnak állást. Csak a jogszol' gáltató gyakorlat nem vesz tudomást az idők megváltozott járásáról, hanem kitart mereven régi álláspontja melleit ; pedig az a törvény helytelen értelmezésén alapul, mert a törvény helyes értelmezése mellett vagy teljesen elejteni kellene a hitelesítés követelményét, vagy azt legalább is lényegesen enyhíteni. I. A meghatalmazás kérdését a szabadalmi tör" vény 15. és 31. §-ai és a szabadalmi törvény végrehajtásáról szóló 1896. évi január 28-iki 573/eln. keresk. miniszt. rendelet 5. §-a szabályozzák. A szabadalmi törvény 15. §-a értelmében : «Az, akinek belföldön rendes lakhelye nincsen, szabadalmat csak akkor nyerhet és az ebből eredő jogokat csak akkor érvényesítheti, ha hitelesített és a szabadalmi hivatalhoz bemutatott különös meghatalmazással ellátott, belföldön lakó képviselőt nevezett.» A szabadalmi törvény 31. §-a értelmében pedig : «A bejelentéshez csatolandó b), ha a bejelentést megbízott nyújtja be, az erre vonatkozó hitelesített meghatalmazás». A 15. §. csak a külföldiekre vonatkozik, csak ezektől követel hitelesített meghatalmazást ; a 31. §. ellenben nem tesz különbséget belföldi és külföldi között, hanem általában hitelesített meghatalmazást követel mindazon esetekben, midőn megbízott nyújtja be a bejelentést. A két szakasz között csak látszólag van ellentmondás, mert igaz ugyan, hogy a 15. §. rendelkezéséből, miután csak külföldiekre vonatkozik, a contrario az következnék, hogy belföldiek meghatalmazottai hitelesített meghatalmazásra nem szorulnak; ám ezen következtetést nem engedi meg a 31. §. határozott rendelkezése, mely kül- vagy belföldire való különbség nélkül hitelesített meghatalmazást követel mindazon esetekben, melyekben megbízott jár el. Hogy milyen legyen ezen hitelesítés, arról a törvény nem intézkedik; azt az általános jogmagyará, zatra bízta. Végül a szabadalmi törvény végrehajtásáról kibocsátott 1896. évi keresk. miniszt. rendelet 5. §. értelmében : a A magyar korona országai területén kiállított okiratok hitelesítése nem kívántatik. Kivételt képeznek a szabadalom átruházását, a gyakor- Jatbavételt és használatot megengedő magánfelek által kiállított okiratok, melyeken az átruházó és engedélyező aláírásának mindig kellően hitelesítve kell lennie.» .<Külföldön kiállított okiratok csak kellően hitelesítve és amennyiben államszerződésben kivétel nem állapíttatik meg. az illetékes osztrák-magyar követségi vagy konzulátusi fölülhitelesítéssel ellátva fogadtatnak el.» «A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok, valamint Bosznia-Hercegovina területén hatóságok által kiállított okiratok hitelesítése nem kívántatik meg.» Itt a bevezetésben még nem tétek ki arra, vájjon e rendelet az előbb említett két §. rendelkezéseit úgy értelmezte, amint azokat értelmeznie kellett volna, hanem csupán ismertetni fogom a szabadalmi hivatal gyakorlatát, amint az e rendeletre támaszkodva keletkezett és még ma is fönnáll. A gyakorlat a belföldön kelt meghatalmazásnál megelégszik, ha az a polgári pörrendtartás által előírt okmányszerüséggel van kiállítva; emellett nem tesz különbséget, vájjon külföldi avagy belföldi honos adja-e a megbízást ; a külföldön kelt meghatalmazásnál ellenben mindig hatósági hitelesítést és arnenynyiben államszerződések kivételt nem állapítanak meg, mindig követségi vagy konzulátusi felülhitelesítést követel. Egyedül Németországgal van oly szerződésünk, az 1880. évi 36. t.-с., mely a követségi vagy konzulátusi hitelesítés alól kivételt állapít meg ; az osztrák örökös tartományokra és Bosznia-Hercegovinára nézve pedig maga a végrehajtási rendelet állapítja meg a kivételt. Ezek szerint Ausztriából eredő meghatalmazásnál elegendő a közjegyzői hitelesítés, a Németbirodalomból eredő meghatalmazásoknál elegendő a közjegyzői és I. bírósági fölülhitelesítés ; minden más országban kelt meghatalmazásnál a hatósági (közjegyző, bíróság, igazságügyminiszter) hitelesítésen fölül osztrák-magyar konzulátusi vagy követségi fölülhitelesítés szükséges. Lássuk már most, hogy ezzel szemben milyen gyakorlatot követnek a többi államok. Hitelesített meghatalmazást követelnek ; Románia, Olaszország és Oroszország. Egyszerű, bármily meghatalmazással megelégszenek : Angolország, Ausztria, Németország, Franciaország, Egyesült-Államok. Belgium, Luxemburg, Brazília, Spanyolország, Törökország, Dánia, Norvégia, Japán, Finnország, Svájc. Az egy Olaszországot kivéve nincsen egyetlen jelentősebb ipari állam, mely a meghatalmazás hitelesítését követelné. II. A megbízás a megbizó és megbízott közötti magánjogi viszony. Teljesen a felektől függ, hogy milyen annak a tartalma, hogy mikor keletkezzék az és mikor szűnjék meg. Mert a mindennapi életnek nélkülözhetlen alakulata, az állam létesítése elé semmilyen akadályokat nem gördít, megkötését formaságokhoz nem köti. így elismeri a szóbeii megbízást is. Magasabb törvényhozói szempontokból kautelákat állít ugyan föl, de csak ott, ahol komolyabb, fontosabb megbízási viszonyról van szó, vagy ahol a kautelák elengedése visszaélésekre adhatna alkalmat. így az ügyvédtől pörös eljárásban, hol beismerő nyilatkozatokat kell tenni, hol jogok föladásáról lehet szó, hol a pör egész szubsztratuma fölött rendelkezik az ügyvéd, két tanúval előttemezett meghatalmazást követel ; közigazgatási eljárásban, hol
