Szabadalmi Közlöny, 1910 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1910-10-15 / 20. szám
20. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 701 hajolni vagy külön útra térni, amely a bizonytalanba vezet. így a felek éppen azon előnytől esnek el, amelyet a társas biróság intézménye nyújtani kíván. Az iparjogvédelem többi ágazatára vonatkozólag kifejti a vélemény, hogy a laikus elemnek a cég-, védjegy- és mustraoltalom körébe tartozó vitás kérdésekben biztosított ítélkezése úgy Németországban, mint Ausztriában oly kedvező eredménnyel járt, hogy nem is foglalkoznak valamelyes módosítás gondolatával. Azt a törekvést azonban, hogy a bírói tisztséget csak az tölthesse be, aki bizonyos ipari szakmához tartozik, nem tartja célirányosnak, mert a szakmabeliség könnyen hajlik az egyoldalúság felé, holott a jogrendnek és az igazságszolgáltatásnak az a föladata, hogy az ellentéteket a közérdek szempontjai szerint megszüntesse. A védjegyjogot illetőleg, amelynek megszerzéséhez úgy Németországban, mint Ausztriában közigazgatási aktus szükséges, ajánlja, hogy a védjegy törlésére irányuló pörökben a közigazgatási hatóság ítélkezzék, míg abban az esetben is, ha a védjegy törlése valamely korábban bejegyzett védjegyhez való hasonlósága okából kérelmezte tik. Ugyanez áll a mintákra is. Ami azonban a vitás kérdések eldöntésére hivatott osztályok szervezetét illeti, azt ajánlja, hogy a mustra- és védjegyügyekben való bíráskodásból a bizonyos szakmához tartozók a már föntebb ismertetett okból kizárassanak és hogy a használati mintaügyek elbírálására a szabadalmi hivatal semmisítő osztályával analog szervezetű berendezés létesittessék. Stahl véleménye a következő pontokba foglalható össze: I. 1. A szabadalmi védjegy- és mintaoltalmi jog érvényessége fölött, ha az oltalom anyagi föltételeinek я megállapításáról van szó, a meglévő vagy a jövő- I ben fölállítandó azon központi hatóságokat illesse a bíráskodás, amelyek a jog megszerzésének föltételéül megszabott bejelentéseket átveszik és azok megvizsgálására hivatvák, tekintet nélkül arra, vájjon a vitás kérdés magánindítvány folytán vagy hivatalból folyamatba tett eljárás keretében döntendő el. 2. A nevezett hatóságok illetékessége különösen akkor van helyén, ha abszolút hatályú döntés hozható ; célszerű ezt az illetékességet oly pörös ügyekre is kiterjeszteni, amelyek a szerzői jog (szabadalmi és mintajog) megállapítására vagy a megszerzett oltalom korlátozására akár előhasználat jogcímén, akár közérdekből irányulnak. 3. Az 1. és 2. pont alatt fölsorolt ügyek, amenynyiben szabadalmat érintenek, a szabadalmi hivatal semmítö osztályának a hatáskörébe utalandók. Ez az osztály vegyest jogászokból és műszakilag képzett egyénekből alakítandó, amelynek elnöki tisztségét egy j°gt képzettséggel biró tag töltse be. Habár ugyanennek az alapelvnek a fölebbvitelben való megvalósítása a dolog lényegéből folyna, a fölebbviteli ügyek elbírálására hivatott hatóság a mai szervezetében mégis meghagyandó, mert az bevált. Az előbbi szempontok a használati minták ellátása körüli ügyekben is érvényesítendők. Mellőzendő azonban a minta- és védjegyoltalmi pörös ügyek eldöntésénél a technikában, a kereskedelmi szakmában vagy valamely iparágban képzett egyéneknek birói minőségben történő alkalmazása. II. Mindazon esetekben, amelyek I. alatt megemlítve nincsenek és magánjogi igények érvényesítésére irányulnak, a bíráskodás az iparjogvédelem egész mezején a rendes bíróságokat illesse. Itt a bíráskodásba a kereskedelmi szakmában képzett elem (laikus biró) is bevonandó. Ellenben az olyan magánjogi kérdéseknél, amelyek a szabadalmi jog megsértésén alapuló igényekből erednek, a technikus bírák mellőzendők. A második szakvélemény Sathenau dr. cs. kormánytanácsostól (Berlin) ered. Rathenau a föltaláló jogának a szempontjából és a német tételes jogból indult ki a kérdés megvilágításánál. Történeti mozzanataiban és kialakuláséban ismerteti azt a mozgalmat, amely a külön biróság szervezését és fölállítását sürgeti és keresi az okokat, amelyek ennek érdekében fölhozatnak, ügy találja, hogy a jogász birák iránti bizalmatlanság nem általános, mert a Reiclisgerichtnek az iparjogvédelemre is kiterjedő igazságszolgáltatása a legnagyobb elismeréssel találkozik, de más bíróságok tevékenysége is részesül elismerésben; azonfölül figyelembe veendő, hogy oly reformjavaslatok vannak készülőben, amelyek az észlelt hiányokon segíteni fognak. Nincs olyan tényleges bizonyíték, amely a jogász birák iránti bizalmatlanságot igazolná. Ez a bizalmatlanság tehát nem elegendő ok arra, hogy külön bíróságok szerveztessenek. Egyesek azt állítják, hogy a jogásznak sok esetben hiányzik az a képessége, amely a műszaki kérdések megértéséhez szükséges és hogy teljesen lehetetlen, miszerint a nem technikus a mechanika, vegytan vagy elektrotechnika körébe eső nehéz kérdéseket megértse. Ezt az állítást a semmitőosztálynak általánosan helyeselt szervezete, továbbá az a körülmény cáfolja meg, hogy számos iparvállalatban jogászok foglalnak el előkelő helyet és hogy a biró a jogágazatok tág mezején a műszaki dolgok iránt fogékonyságot mutat. Nincs ugyan kizárva, hogy egyik-másik biró ezzel a képességgel nem rendelkezik ; ebből azonban csak az következik, hogy a jogászt a műszaki kérdésekben való ítélkezésből vagy kizárni, vagy hivatásának betölthetése végett külön képesíteni kell. Nem szükséges, hogy biró a por műszaki kérdéseit összes részleteiben ismerje. Mert a bírónak nem az a hivatása, hogy műszaki föladatokat megoldjon, hanem hogy a tisztázott tényállás 176
