Szabadalmi Közlöny, 1910 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1910-10-15 / 20. szám
700 SZABADALMI KÖZLÖNY 19. szám. A kérdésnek kellő előkészítése végett szaktekintélyektől vélemények kérettek be úgy, hogy a XXX. jogászgyűlésnek módjában állott három ily szakvéleményt tagjai elé terjeszteni. Végeredményében mindhárom vélemény a külön biróság ellen foglal állást. Az első szakvélemény, amely az osztrák Stahl-tói (Bécs) ered, a szabadalmi, az ipari minta- és modelloltalomra, a védjegyjogra és a tisztességtelen verseny elleni rendszabályokra kiterjedőleg oly értelemben kívánja a kérdést eldönteni, vájjon Németország és Ausztria ipari érdekeinek szempontjából ajánlatosnak mutatkozik-e a külön biróság intézménye. Noha — Stahl véleménye szerint — az ide vonatkozó joganyag a két államban ez idő szerint nem egységesen kezeltetik, az a vezérelv mégis érvényre jut, hogy az ipari szerzői jogokból eredő igényekben és az üzleti forgalom biztonságát veszélyeztető ügyekben a rendes bíróságok ítélkezzenek, esetleg a laikus elemnek bevonásával; azokban az ügyekben azonban, amelyekben a közérdek szempontjai lépnek előtérbe, más oly hatóság Ítélkezzék, amely az egységes szempontokból kiinduló és lehetőleg központo- j sított igazságszolgáltatást biztosítja. Más célt követ az az újabbi mozgalom, amely a jogi képzettséggel bíró tisztviselőknek ily ügyekben való közreműködését korlátozni és a műszaki egyéneknek bevonását előmozdítani kívánja. Ennek a kérdésnek a tárgyalásánál a technikus állásának a kérdése egyáltalában nem jöhet szóba, mert a jogászigyűlés tárgyalásaira csak a jog és tudományának h alapelvei, az állam és lakosságának az üdve lehet irányadó. Megállapítja, hogy a fönnálló intézmények ellen panaszok hangzanak el és amiatt is, hogy főleg szabadalmi pörökben helytelen ítéleteket hoz a biróság. Az ítéleteknek hol tárgyi, hol jogi, hol mindkét oldala kifogásoltatik. Föltűnő azonban, hogy a panaszok támogatására szolgáló bizonyítókokkal alig találkozunk úgy, hogy azok alapos volta felől kételyek merülhetnem föl. Az elhangzott panaszok száma épenséggel nem nyújt biztos alapot arra a következtetésre, hogy a panaszolt ítéletek tényleg tévesek, mert a kedvezőtlen ítélet érzékenyen sújtván az érdekeltet, igen érthető, hogy ennek hamarosan terjed a híre. Csupán az egyes eseteknek beható tanulmányozása útján lehetne a téves ítéletek hozatalának okát megtalálni, erre azonban mód nincsen, mert a rendelkezésre álló anyag csak elvont, megbízható alapot nélkülöző véleményeket nyújt. Azzal a hiedelemmel szemben, — hogy a műszaki kérdések tárgyalása a jogásznak nehézséget okoz és hogy a műszaki kérdéseknek és jelenségeknek meg nem értése tulajdonképeni oka annak, hogy a jogászok szabadalmi pörökben téves ítéleteket hoznak — azon nézetének ad kifejezést, hogy ennek okát inkább a tény — vagy a jogi kérdéseknek helytelen megoldásában kell keresni. Merész dolog volna azt állítani, hogy a bírói kar összessége vagy többsége nem képes föladatának megfelelni. De, ha a bírói kar képzettsége hézagosnak bizonyulna, úgy intézkedni kell, hogy a bitó a képzettség kellő fokát megszerezze. Németországban — így folytatja — az izlési minta, a védjegyoltalom és a tisztességtelen verseny körébe eső ügyek elbírálása nem kíván meg különös szakképzettséget. Szabadalmi ügyekben rendszerint műszaki kérdések is fejtendök meg. De utóbbiaknak az eldöntése nem mindig egyjelentményü a pör érdemének az eldöntésével, mert sokszor vetődnek föl ily pörben bonyadalmas jogi kérdések vagy a műszaki jelleget nélkülöző oly ténykérdések, amelyek fontosabbak, mint a vitás esetnek műszaki kérdései. Egyébiránt miért nem lehetne a műszak ismeretek terén nem képzett biróval kellő magyarázat útján az esetnek lényeges műszaki momentumait megértetni ; hisz ez más jogterületeken mindennapos dolog. Igaz, hogy bitorlási kérdésekben a panaszolt tárgy összehasonlítása a szabadalom tárgyával gyakran nehézséget okoz. És valójában a bitorlási kérdések eldöntése körüli nehézségek szülték azt a klvánal- I mat, hogy ily kérdések eldöntésébe technikus bírák befolyjanak. Ezt az eszmét azonban csak akkor pártolhatná, ha az egy szabályozott, mindkét fél érdekeit egyaránt megóvó pörrend lényegével összeegyeztethető volna, más fontos közérdekeket nem sértene és a kifogástalan igazságszolgáltatást biztosítaná. Ez azonban nem áll. Az érvényben levő eljárás szerint ugyanis a biró a fontosabb műszaki tényekről a szakértők útján szerez tudomást. Ha most már a szakértő a biró helyét foglalná el, akkor a felek elesnének a dolog szakszerű megítélésének az ellenőrzésétől ; ezt az ellenőrzést azért nem gya- SőröIFátnák, mert a műszaki kérdések a bírák tanácskozási szobájában kerülnének megvitatásra, természetesen a felek bevonása nélkül. Önként értetődik az is, hogy a műszaki bírák közt fölmerülő nézeteltérés esetén a jogászbiró kénytelen volna az egyik vagy a másik véleményhez csatlakozni, holott jelenleg módjában van több szakértőt is meghallgatni. De a szakértők útján történő bizonyítás fon- . tartása sem biztosítaná a feleknek közreműködését P- és befolyását akkor, ha a technikus biró a szakértő | 4 véleményétől eltérő álláspontra helyezkedik. A műszaki bírói intézmény megvalósításának egyik további föltétele, hogy a technika minden egyes ágazatából megfelelő képzettségű egyének álljanak rendelkezésre. Ezzel azonban a szakképzett erőknek túlnagy hányada köttetnék le és vonatnék el tulajdonképeni hivatásától, még akkor is, ha csupán egy központi testület szerveztetnék, amelynek tagjai esetről-esetre rendeltetnének ki az egyes bíróságoknál történő közreműködésre. Megfontolandó továbbá, hogy a bíróságok elé tartozó szabadalmi ügyekben j nem ritkán az ügy jogi vonatkozású oldala a fon- \ , tosabb. Ebben az esetben a műszaki bírák vagy a jogászok véleménye előtt volnának kénytelenek meg-
