Szabadalmi Közlöny, 1906 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-14 / 28. szám
404. oldal. SZABADALMI KÖZLÖNY. 28. szám. Két havi nyilvános gyakorlatbavétel: kisérletezés. ítéletek. 1. 11980./1905. sz. Ő Felsége a Király Nevében! A m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya a dr. Weinberger Géza budapesti ügyvéd által képviselt Kaiser & Со. casseli czég felperesnek, a dr. Brnyei Ábrie budapesti ügyvéd által képviselt Th. Obach bécsi czég alperes ellen ezen hivatalnál 1904. évi márczius hó 5-ikén 2925. szám alatt beiktatott keresettel folyamatba tett, a kereskedelmi rendes eljárás szabályai szerint periratok váltásával, tanúkihallgatások, helyszíni bírói szemle és ezekre tett észrevételezéssel befejezett szabadalom megsemmisítése és jár. iránt indított perében alólirott liolyen és napon tartott nyilvános rendes ülésében következőleg ítélt: A m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya a felperes keresetének helyt ad és az alperes részére 1896. évi junius hó 25-iki elsőbbséggel «Újítások sodronykötél vasutakon» czímű találmányra engedélyezett 8266. szám alatt lajstromozott szabadalom 3 - ik igénypontjában védett találmányra adott szabadalmat megsemmisíti és alperest arra kötelezi, bogy a jelen Ítélet után kiszabandó kincstári illetéket a kir. államkincstárnak, felperesnek pedig a jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt kfflömbeni végrehajtás terhe mellett 1489 k. 12 f. perköltséget fizessen meg. Felperesi ügyvéd munkadíja és készkiadása saját felével szemben 1489 k. 12 fillérben, alperesi ügyvéd dijai és költségei szintén saját felével szemben 1456 k. 42 fillérben állapíttatnak meg. Indokok : Felperes az alperes részére 1896. év jun. 25-iki elsőbbséggel engedélyezett 8266. szám alatt lajstromozott szabadalom 3-ik igénypontját újdonság hiánya miatt azért kéri megsemmisíttetni, mert annak tárgya bejelentési napja előtt nyilvános gyakorlatbavétel utján oly ismeretessé vált, hogy a szakértők által használhatása lehetségessé vált; állításának igazolására előadja, hogy a szabadalom 3-ik igénypontjában védelem alá helyezett szállításhoz használható függő bejelentésének napja előtt Erdélyben a cimpai erdőkben alperes által épített és üzemben tartott sodronykötélpályán, abban az alakban, melyben szabadalmaztatott, rendes használatban volt, mely állítását megnevezett tanúi kihallgatásával kívánja igazolni. Alperes perirataiban tagadja a felperes kereseti és periratbeli állításai valódiságát. Nem veszi ugyan tagadásba azt, hogy szabadalma 3-ik igénypontjában védett szerkezetet már 1895 év őszén kezdte készíteni, azonban határozottan tagadja azt, hogy a cimpai sodronykötélpályán a kérdéses szerkezetet nyilvánosan úgy használta volna, hogy ezen használás szabadalmazott találmánya újdonságának árthatott volna. Ugyanis a sodronykötélpálya, mely Hunyad vármegyének Romániával határos Cimpa községe hegyi erdejében van készítve, a világtól annyira elzárt és eldugott helyen fekszik, hogy ott nyilvános gyakorlatról beszélni nem is lehet; más oldalról pedig, ha a kérdéses kötélpályán a szabadalmazott függő szállító szerkezetet a bejelentés napja előtt használta is alperes, úgy ezt saját üzemében kisérletképen tette, amely ekkópen a gyakorlatbavétel fogalma alá nem vonható annál kevésbbé, mert a fűrésztelepen lévő szakértők, mint az ő alkalmazottai, titoktartásra voltak kötelezve. A felperes által hivatkozott és a peres felek közös kérelmére a helyszínén kihallgatott tanuk vallomásaiból, úgy a peres felek közösen előterjesztett kérelmére foganatosított bírói szemle eredményéből megállapította a m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya azt, hogy a cimpai fűrésztelep, melynek végállomását a felperes által E alatt becsatolt fénykép feltünteti, nincs olyan elzárt helyen, ahol valamely ipari cselekmény végzése a nyilvánosság jellegét kizárja. Ugyanis mint a 8020/905. sz. a. iktatott birói szemléről felvett jegyzőkönyv igazolja, Cimpa Petrozsénytól — mely köztudomás szerint egy nagy kőszénbányatelep vasúti állomása — alig két órai távolságra fekszik és elég jó kocsiúton elérhető. A kérdéses drótkötélpálya, melyen a szállító függők használtattak, a Zsil völgyében van építve, a romániai határ felé. Sem az ipartelep végállomása, sem a sodronykötélpálya maga bekerítve sehol nincs. Maga a sodronykötélpálya a Zsil völgyén fölfelé haladó kocsiutat több helyen átszeli s az alig 200—300 méter magas hegyek lejtőjén néhol olyan alacsonyan fut, hogy a szállító szerkezet kézzel is megfogható. A szemlejegyzőkönyv bizonyságot nyújt másfelől arról is, hogy a pör tárgyát képező függő szállító szerkezetet a sodronykötélpályán úgy nyugvó helyzetében, mint működése közben szabad szemmel a földről minden egyes részletében meg lehet tekinteni, úgyannyira, hogy még a szálfák felkapcsolására szolgáló lánczkötelek egyes szemei is jól kivehetők. Ezzel a ténnyel bizonyítottnak tekintette a birói osztály azt, hogy az ezen kötélpályán a megtámadott szabadalom bejelentési napja előtt eszközö t gyakorlás olyan nyilvános gyakorlatbavételnek tekintendő, mely a szab. törv. 3. §. 2. p. megállapított ujdonsághiányt teljesen kimeríti. Hogy pedig ezen a sodronykötélpályán a megtámadott szabadalom 3-ik igénypontjában védett szerkezettel maga alperes czég a bejelentés napja előtt jóval rendes üzemet folytatott, az megállapítható abból, hogy a teljesen üzemképes pályán a forgalom 1896. évi április 28-áu megnyittatott. A felperes által E alatt csatolt fénykép ugyanis a megnyitáskor akkor vétetett fel, midőn a pálya teljesen üzemképes állapotba^ a használatnak átadatott. Ezen tényt igazolják a kihallgatott tanuk mindnyájan. Hogy ezen függő szállító szerkezet ekkor már teljesen használatba vétetett
