Szabadalmi Közlöny, 1904 (9. évfolyam, 1-54. szám)

1904-10-15 / 43. szám

416. oldal. SZABADALMI KÖZLÖNY. 43. szám. azonban a törvényes oltalom alatt álló véd­­egyeknek egész sorát kellene töröltetni, pl. a «Helena», «Hannibal», «Bismark», «Co­lumbus» szavakból álló védjegyeket, mint olyanokat, a melyek általánosan ismert je­lentésük mellett még helyuévi jelentéssel is birnak. Erre az I. fokú bíróság 1903. évi április 21-iki határozatával a következő megoko­­lással tagadta meg a «Vita» szó bejegy­zését : Az elővizsgálati határozat csak annyiban áll meg, hogy a «Vita» szót nem szabad belajstromozni, mert az az olasz nyelv sze­rint taille-t, termetet jelent. Ha a bejelentő arra utal, hogy a «Vita' szó első sorban «élet»-et jelent s ennél­fogva lajstromozás tárgyát képezheti, úgy figyelmen kívül hagyja, hogy e kérdéses szónak ama jelentése, mely szerint az a «taille», «termet» fogalmának megfelel, az olasznak ép olyan közelfekvő, mint ama jelentménye, mely szerint az élet-et jelent, a mennyiben utóbbi jelentményében derék­kötőkhöz való vonatkozásban semmi külö­nöst ki nem fejez, míg ellenben előbbi je­lentőségében az árú minőségét jelzi, mert valamely derékkötő minőségéhez képest be­folyással lehet a termet előnyös idomulá­sára. A második kizárási okhoz nem lehetett hozzájárulni, mert a «Vita» nevű olasz hely­séget nem ismerik tágabb körökben, így pedig a szónak helynévi jelentése egyéb jelentései mellett háttérbe lép. A szabadalmi hivatal fölebbezési osztálya 1903. évi deczember 12-iki határozatával az alsóbb fokú határozatnak föloldása mel­lett a «Vita» szónak lajstroraozhatóságát a következő megokolással állapította meg: A «Vita» kitétel a német közönség túl­nyomó részénél, melynek fölfogása a kérdés elbírálására ügydöntő, első sorban mint latin szó jöhet számba, azoknál pedig, a kik a latinban járatlanok, mint eszményi szó. Mindkét esetben lajstromozhatnak bizonyul, mert a latin mint holt nyelv nem mond­ható nélkülözhetlennek azon árúk megjelö­lésére, a melyekről szó van, így pedig nem áll be szüksége annak, hogy a «Vita» szó a közhasználat számára föntartassék. Egy másik esetben az alsóbb fokú bíró­ság a «Fosco» szóvédjegynek margarin és étzsiradék megjelölésére kért belajstromo­­zását tagadta meg, mert, ezt a spanyol nyelvből vett jelentménye alapján oly adat­nak találta, mely az árú minőségét jelzi. A vonatkozó határozat következőleg hang­zik : A spanyol nyelvből vett «Fosco» szó annyit teszen, mint «sötét». Ezen jelentősé­gében az árú vagy árúcsomagolásnak szí­nét alkalmas jelezni, figyelembe véve, hogy gyakran az árú kicsomagolásakor szembe­tűnő csomagolópapiros sötét szine képezi az illető árú ismertető jelét. Ezért a «Fosco» szónak, mint az árú minőségére utaló adat­nak belajstromozását a törv. 4. §. 1. p. értel­mében meg lehet tagadni. Ezzel szemben a védelem arra utalt, hogy idegen nyelvekből vett szavaknak lajstromoz­­hatósága Németországban arra való figye­lemmel bírálandó el, vájjon azoknak jelentő­sége a bejelentett árúkhoz való vonatkozás­ban annyira ismeretes-e, hogy azokat az illető árúk minőségére, rendeltetésére vagy származására utaló adatoknak tekinteni kell. igy nem lehetne pl. a «Claro», «Colorado Claro», «Maduro» vagy pedig a «Colorado Maduro» szavakat szivarok megjelölésére belajstromozni. A« Fosco» szó értelmét tekintve oly távol áll a bejelentett árúktól, mintha állíttatnék, hogy a kérdéses szó az árúnak csakis «sötétben» történendő fogyasztását fejezi ki. A felebbezési osztály 1903. évi február 27-iki határozatával az alsóbb fokú hatá­rozatot föloldotta és a «Fosco» szóvédjegyet belajstromozni rendelte. (Védjegyutánzók üldözése.) Braziliá­ban, illetőleg Rio de Janeiroban a töme­ges védjegyhamisítás meggátlása érdekében «Union industrielle contre la contrefaçon» czím alatt egyesület alakult, (Propriété ind. Berne.) Felelős szerkesztő Frecskay János s. h. főigazgató. Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom