Szabadalmi Közlöny, 1904 (9. évfolyam, 1-54. szám)
1904-06-25 / 26. szám
zl4. oídít1 Szabadalmi közlöny. £é. száíii. NEM HIVATALOS RÉSZ. II. A berlini iparjogi kongresszus. A berlini kongresszus külső lefolyását már a múlt számban ismertettük. Most az ott tárgyalt fontosabb kérdéseket szándékozunk rövid kivonatokban ismertetni. I. Az Unió állambelieknél; egy en jogosítás a a belföldiekkel. A párisi Unió egyezmény 2. és 3. czikkének magyarázatával foglalkozott dr. Wassermann Márton, hamburgi ügyvéd és André Taillefer, párisi ügyvéd. Mindkét előadó a hivatkozott czikkeknek oly értelmet vél tulajdonítani, hogy a párisi egyezmény szerint az Unió államok valamelyikéhez tartozó egyént ugyanazon jogok illetik, mint a másik állam honosát s hogy ezen jog még akkor sem tagadható meg, ha a belföldi törvényhozás a jogi oltalmat a belföldi telep fenforgásához köti, s ha a külföldi ilyennel nem is birna. Ily értelmű hiteles interpretáczió nyerése végett a washingtoni legközelebbi diplomácziai konferenczia megkerestetik. Nem bocsátkozunk annak fejtegetésébe, hogy a hivatkozott párisi egyezmény említett szakaszai a «nationaux» szónak mily értelemhatást akar tulajdonítani, kétségtelen azonban, hogy a jelenlegi törvényhozások legtöbbike pl. a védjegyeknél az accessorikus jelleget ismeri el irányadónak; s így külföldi védjegyet csak akkor nyer, ha otthon bír ily joggal, vagy pedig ha azon idegen államban, hol ezt kérelmezi, teleppel vagy lakással bír. Fog-e a washingtoni konferenczia odáig elmenni, hogy az Unió államok közt a külön védelmi határok gátja elenyésztessék, erre most válaszolni nem lehet, de azt meg kell jegyeznünk, hogy a szabadalmakra nézve a brüsszeli konferenczia a függőségi viszonyt megszüntette. II. A nemzetközi kiállítási oltalom. (Unió egyezmény 11. czikke.) Már a brüsszeli pótegyezmény megállapítja, hogy az Unió államok oly szabadalmak, mustrák, minták, sőt védjegyek részére is, melyek az egyik államterületen tartott, hivatalosan elismert kiállításokon mutattatnak be, időleges védelmet fognak biztosítani. Az egyes államok ezen elv szem előtt tartásával rendezik ez ügyet. Németország 1904. márczius 18 án hozott hasonló tárgyú törvénnyel rendezte akiállítás alkalmábóli védelmet. A berlini kongresszuson Fehlert C. előadó kifejtette azon elveket, melyek alapján a védelem az Unió összes államaira kiterjeszthető volna. III. A prioritási jog érvényesítése. Ezt a fontos kérdést egyrészről Emil Bert, párisi mérnök, másrészről Wirth B. dr. és Ganz S. dr., mint előadók, ismertették. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban több mozzanat áll elő, nevezetesen az előhasználó jogának védelme, továbbá, hogy a szabadalmat kérő tartozik a prioritási jogot kifejezetten fentartani. Ezt a kérdést bővebben fogjuk alkalmilag ismertetni. Ugyancsak külön fogjuk ismertetni : IV. A szabadalmak gyakorlatbavételi kényszerének kérdését. = A németbirodalmi szabadalmi hivatal statisztikai kimutatásához, melyet múlt számunkban közöltünk, érdekes megjegyzéseket tfűz. Szabadalmakat másra átruháztak 1902-ben 1049 esetben, 1904. évben 1004 esetben. Az 1889 óta 1903-ig engedélyezett 102,682 szabadalom közül 1903 végén még fönnállt 31,466, vagyis 30-6°/0. Ebből az első 3 évre esik 14,217, a 4—tí-ik évre 10,561, a 7—9-ik évre 3482, a 10—12-ik évre 2085 és a 13—15-ik évre 1121 szabadalom. A szabadalmak fönnállásának átlagos időtartama 5 évre tehető. 1903-ban 138 olyan szabadalomért fizették meg a 15-ik évi díjat, a melyek 1889-ből valók. A hivatal fönnállása óta eddig 1340 szabadalom érte meg a 15-ik évet. Minthogy pedig 1889-ig 50,780 szabadalmat engedélyeztek volt, az tűnik ki, hogy az engedélyezett szabadalmak közül csak 2‘6°/0 érte el a törvényes leghosszabb időt. Felelős szerkesztő Frecshay János s. h. főigazgató. Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten,
