Szabadalmi Közlöny, 1903 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-03 / 1. szám
3 rint ugyanezt más úton is hirdeti. Panasz tárgyává teszi továbbá e följelentés, hogy vádlott Találmányok Fiiiánczirozását és Értékesítését. «Védjegyek és Mustrák Belajstromozását», végül azt is hirdeti, hogy a «Legnagyobb kényelemmel van berendezve», mert a följelentés szerint mindez a közönség félrevezetésére, a czégnek a hites szabadalmi ügyvivőkkel összetévesztésére és arra szolgál, hogy a közönségnek szabadalmi ügyekben járatlan elemeit a vádlott magához vonzza. Vizsgálván a jelzett hirdetéseket, meg kellett állapítani, hogy a panasz tárgyává tett hirdetések közül azok, melyek szabadalmak értékesítését, találmányok finánczirozását és értékesítését, védjegyek és mustrák belajstromozását jelzik a vádlott üzletének tárgyául, valamint az a hirdetés is, hogy ez az üzlet a legnagyobb kényelemmel van berendezve, elvileg a valóságnak meg nem felelő és a közönség tévedésbe ejtésére alkalmas adatot nem tartalmaz, miután semmiféle törvényi rendel kezés nem tiltja azt, hogy igazolvány alapján gyakorolt üzletéből kifolyólag vádlott szabadalmak és találmányok értékesítését ne közvetíthesse, hogy találmányok szabadalmazásához szükséges költségeket ne előlegezze, hogy mustrák és védjegyek kieszközlésénél, illetőleg belajstromozásánál, a fél képviseletében, el ne járhasson. Hogy pedig e jog szerint megengedett tevékenységet vádlott tényleg nem folytatja, annak beigazolását a följelentés meg sem kísérelte, ellenben vádlott előterjesztéseiben és írásbeli fölebbezéseiben foglalt adatok arra engednek következtetni, hogy ő ebbeli hirdetéseinek tényleg megfelelni iparkodik. Ezzel szemben azonban vádlottnak az a hirdetése, hogy ő bel- és külföldi szabadalmakat kieszközöl, már nem felel meg a valóságnak és a közönség tévedésbe ejtésére alkalmas. Alkalmas ugyanis e hirdetés annak a látszatnak előidézésére, mintha vádlott a kieszközléssel járó minden teendő ellátására vállalkozhatnék, mintha ő, nevezetesen a hazai szabadalom kieszközlése végett a fél képviseletében a szabadalom kieszközlésének fogalmi körébe eső legfontosabb tevékenységét, a magyar szabadalmi hivatni előtti eljárást is végezhetné, mire pedig a találmányi szabadalmakról szóló 1895-ik évi XXXVII. t.-czikk 27. §-a szerint a fél képviseletében egyedül ügyvédek és hatóságilag jogosított szabadalmi ügyvivők vannak följogosítva, alkalmas nevezetesen e kitétel arra, hogy annak alapján a közönség a vádlottat a jogosított szabadalmi ügyvivőkkel tévessze össze. Ennek a tévedések előidézése azonban meg nem engedhető, a rendelkezésre álló törvényes határozmányok alapján büntetendő és eltiltandó, mert az idézett törvényszakasz czéltudatosan szabadalmi ügyének fejlesztése, a járatlan közönség idevágó érdekeinek lehető biztosítása végett teszi a szabadalmi hivatal előtti képviselés jogát a jogosított különös képesítésétől, esküjétől és különös hatósági jogosítványtól függővé. Büntetendő volt továbbá azért is, mert a tárgyíratokból kivehetőleg czégét nem használja a budapesti kir. kereskedelmi és váltót örvényszék nél történt tényleges bejegyzésének megfelelőleg (I. a Központi Ért. 1901. évf. 38. sz. t.) .A bejegyzés ugyanis így szól: «Szabadalmakat értékesítő vállalat Pásztor», a mi megfelel a keresk. törv. 11. §-ának, mely előírja, hogy kereskedők, kik üzletüket egyedül folytatják, czégül csak saját polgári nevüket és pedig legalább vezetéknevüket kötelesek használni. Szabadságukban áll oly toldásokkal élni (t. i. polgári névhez), melyek a személy vagy üzlet közelebbi megjelölésére szolgálnak. Használhatja tehát a vádlott a kitételt «Szabadalmakat értékesítő vállalat», de csak toldatként polgári nevéhez, ő azonban hirdetéseiben és nyomtatványaiban, az ügyiratokhoz csatolt mellékletekből kivehetőleg, czégét a bejegyzés ellenére, polgári nevének említése nélkül és így a valóságnak meg nem felelően használja. Vádlottat azért az ipartörvény 58. §-a alapján annál inkább büntetni kellett, mert szabadalmakat értékesítő vállalat több van és pusztán ezen, a valóságnak különben sem megfelelő czég alatt hirdetve, a közönséget megtévesztheti. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül kellett venni
