Szabadalmi Közlöny, 1901 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-07 / 49. szám
1 1 — 3 — alatt be is csatolt, a szabadalmi hivatal bírói osztálya megállapította azt, hogy az az alperesek megtámadott 11,545. számú szabadalmával lényegileg teljesen azonos. Ugyanis a tárogató teste ennél is kúpos furatú, (1. igénypont); testén különböző elhelyezésű, részint billentyűk, részint kézzel való befödés által hangot adó lyukak vannak elhelyezve, épen úgy, mint az alperesek szabadalmi igénypontja védeni kívánja, (2. igénypont) végre, bár az azon alkalmazott fúvókának belső furata nincs is zsákalakúan kiképezve, mint azt az alperesek szabadalmi leirása és rajza mutatja, mégis mivel a fúvóka ezen átalakítása H. H., K. Gy. és S. A. szakértő tanúk egybehangzó vallomásai szerint mellékes és az a dolog lényegén semmit nem változtat, mind a két fuvókát klarinét fuvókának kellett tekinteni, mert az a külömbség, hogy az alperesek által saxophonszerű fuvókának nevezett fuvóka a tárogató testére rásrófoltatik, a klarinét fuvóka pedig a tárogató testébe besrófoltatik, sem műszaki, sem hangtani tekintetben figyelemre méltó különbséget nem eredményez. Meg kellett ennélfogva állapítani azt, hogy a fölperes által készített és 1896. évi decz. 20-án, az akadémiában a történelmi hangversenyen bemutatott tárogató lényegében azonos az alperesek 11,545. számú szabadalmában védett javított tárogatóval. Minthogy pedig ezen tárogató a kérdéses történelmi hangverseny alkalmával, amint ezt a keresethez becsatolt lap-példányok is igazolják, nyilvánosan meg nem határozott számú közönségnek volt bemutatva és pedig oly publiczitással, hogy minden érdeklődő szakértőnek módjában állott azt megtekinteni, ezen tényben a bíróság fölismerte a szab. törv. 3. §. 2. pontjában megállapított újdonság hiányt, mert ez által lehetővé vált mindenkinek a javított tárogatót a nyilvánosan bemutatott példány után el is készíteni. De hogy fölperes még ezen időt megelőzően is készített ilyen tárogatót, azt a fönt hivatkozott tanukon kívül még M. 8. és M. G. a per során eskü alatt kihallgatott kifogástalan tanúk is igazolják, valamint igazolják ezek azt is, hogy ilyen tárogatókat fölperes a bejelentés előtti időben üzletében eladásra kiállított és többet el is adott, miért is az alperesek szabadalmát a szab. törv. 21. §-ának 1. p., illetve 3. §. 2. pontja értelmében újdonság hiánya miatt meg kellett semmisíteni. Hogy a fölperes által készített ezen korábbi tárogató furata kúpos, azt az alperesek maguk sem vették tagadásba, valamint azt sem, hogy a régi eredeti tárogatónak, amelynek egy példányát fölperes a tanúkihallgatás alkalmával be is mutatta, furata szintén kónikus volt, amiért is tekintettel arra, hogy az alperesek szabadalmi leírása és igénypontja a kónikus furatra nézve közelebbi meghatározást nem mutat föl, alperesek szabadalmának első igénypontjában védetni kívánt találmányt újnak tekinteni nem lehetett. A szabadalom második igénypontjában védelem alá helyezett hangot adó lyukak elrendezésében sem volt a fölperes által készített korábbi tárogatón alkalmazott lyukakkal szemben semmi újdonság föltalálható, mert sem a lyukak száma, sem a lyukaknak a tárogató testén meghatározott ponton való elhelyezésének módja a szabadalmi igénypontban fixirozva nincs, úgy, hogy alperesek szabadalmának 2-ik igénypontjában — habár a fölperesi tárogatón a lyukak elrendezése másféle is, mint az alperesekén — szabadalmi jogi tekintetben újdonságot találni nem lehetett. Nem állapít meg új találmányt az alperesek tárogatójánál az a fölperes tárogatójától észlelhető eltérés sem, hogy míg emennél a fúvóka alatt a tárogató testére egy kis hordócska van alkalmazva, addig ez alpereseknél hiányzik, mert alperesek szabadalmi leírásukban ezen tényt, mint lényegest, nem is említik, így nem részesül részükre szabadalmi oltalomban az, hogy tárogatójukat kevesebb darabból készítik, mint a fölperes. Nem találta azonban a szabadalmi hivatal bírói osztálya alperesekkel szemben megállapíthatónak a szab. törv. 21. §. 2. pontjában fölhozott megsemmisítési jogalapot. Mert igaz ugyan, hogy a II. r. alperes ellen
