Központi Védjegy-Értesítő, 1940 (1-12. szám)

1940-01-15 / 1. szám

1. szám.

2

felületesebb megfigyelő képességét tekintve, a két védjegy összetéveszthetősége fennforoghatna.

Azonban a felperesi és alperesi védjegynek ilyen szempontból való elbírálásánál különös figyelemmel kellett lenni arra, hogy a peres felek vállalatai és a gyógyszerekre szoruló közönséges vevő (beteg) közé lép az orvos, akinek hivatásával járó kötelessége, az említett gyógyszerek rendelésénél, különös gondossággal eljárni. Tekintettel arra, hogy az orvosok gyógyszerkülönlegesség rendelése esetén nemcsak a gyógyszer nevét, hanem az azt forgalombahozó vállalat nevét is fel szokták a vényen tüntetni, továbbá arra is, hogy a felek, előadásuk szerint, a védjegyeikkel megjelöltén, más és más bajok elleni gyógyszert hoznak forgalomba, az összetéveszthetőség lehetősége fokozottabban ki van zárva.

Alperes annak a lehetőségét, hogy védjegyével olyan gyógyszert is megjelölhessen, amely orvosi rendelés nélkül is beszerezhető, — amint erre a lajstromozás szerinti árujegyzék értelmében mód nyílott — az árujegyzék korlátozásával kiküszöbölte. Alperes eme ténykedése összhangban van a forgalmi életben kialakult azzal a szokással és gyakorlattal, amely szerint ugyanazon védjeggyel csak egy gyógyszert jelölnek meg, amiáltal a védjegy és gyógyszer közötti kapcsolat a közönséges vevőben, de még inkább az orvosban annyira beidegződik, hogy a védjegyet az illető gyógyszer árunevének lehet tekinteni.

Felperesnek az alperes védjegye törlésére irányuló keresetét tehát el kellett utasítani.

Felperes keresetének részbeni eredményeként kellett tekinteni azt, hogy alperes a védjegye árujegyzékét korlátozta, miáltal a védjegy használatával nyújtott oltalom terjedelmének megállapítása is határozottabbá vált.

A m. kir. Kúria 1939. évi november hó 16-án kelt P. II. 3143/11—1939. sz. végzésével a Szabadalmi Bíróság végítéletét megváltoztatja és az 57033. szám alatt lajstromozott „Sedyl“ szóvédjegy törlését elrendeli.

Indokolás:

A m. kir. Kúria az elsőbíróság által a per adatainak megfelelően megállapított és a fellebbezési eljárás rendjén sem változott tényállást döntése alapjául a maga részéről is elfogadta, az elsőbíróság jogi döntését azonban nem tette magáévá a következő okokból:

Az 1895 : XLI. t.-e. 3. §-a értelmében a védjegy törlése abból az okból is elrendelhető, mert az egy, már korábban hasonló árunemre belajstromozott s még oltalom alatt álló védjegyhez annyira hasonló, hogy a két védjegy közötti különbség a közönséges vevő által csak különös figyelem mellett volna észrevehető.

A felperes „Sedicyl“ szóvédjegyét 1930. február 10-én gyógyszerekre és hasonló árunemekre, az alperes „Sedyl“ szóvédjegyét pedig 1933 január 12-én ugyancsak gyógyszerekre és gyógyszerkülönlegességekre jegyezték be, majd a jelen per során az alperes kérelmére az alperes védjegyének árucsoportját álmatlanság elleni gyógyszerre korlátozták. A felperes által „Sedicyl“ név alatt forgalomba hozott gyógyszer főleg női bajok által okozott fájdalmak ellen használt csillapítószer.

Az 1895. évi XLI. t.-c. 3. §-ának alkalmazása szempontjából nem a betegség a mérvadó, amelynek gyógyítására a gyógyszeráru szolgál, hanem az árunak a neme, a jelen esetben pedig mind a két áru csillapító gyógyszer, tehát kétségtelenül hasonló árunemekről van szó.

Az alperesnek törölni kért „Sedyl“ védjegye a felperes korábban belajstromozott „Sedicyl“ védjegyének a rövidítése és úgy írásmódját, mint hangzását tekintve, a két védjegy egymáshoz annyira hasonló, hogy meg különböztetésük a közönséges vevő részéről különös figyelmet igényel.

Ennek a törvényes kelléknek a fennállásán nem változtat az, hogy a két gyógyszer orvosi rendelés nélkül ezidőszerint közvetlenül be nem szerezhető és így az orvosi szakismeretekkel nem rendelkező vevő rendszerint nem is juthat abba a helyzetbe, hogy azokat összetévessze.

A törvény ugyanis nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a védjegy által védeni kívánt áru szabad forgalom tárgya-e, avagy csak orvosi rendeletre szolgáltatható-e ki, a közérdek pedig a gyógyszerek összetévesztésének lehetőleges megelőzését fokozottabban kívánja, mint más áruét.

Mindezek alapján az alperes szóvédjegye a fent megjelölt korlátolt terjedelemben sem tartható fenn és ezért azt a kir. Kúria egészben törölni rendelte.