Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)
1900-11-04 / 94. szám
94 statisztika elleni gyűlölet, az üzleti titkok féltése, az adópréstől való rettegés mily jelentékeny helyet foglal el üzletembereink lelkében. Hogy a két ellentétes szempontot a lehetőségig kiegyeztessük, azt hiszem, a nyilvántartandó tényeket két csoportba kell beosztani; u. m. a nagyközönség vagyis az általános nyilvánosság rendelkezésére bocsátandó s a szűkebb nyilvántartás, az állami megismerés tárgyaiul szolgáló tényekre. Amazokat szűkre lehet szabni, ezeket tágon kell tartani. Vagyis: az u. n. kartelljegyzék legyen rövid, csak a legáltalánosabb tájékozást nyújtó; ellenben az államnak, illetve a kartellhivatalnak legyen meg a joga, az érdekeltektől mindazokat a felvilágosításokat beszerezni, a melyek a kartell hatásának megítélésére szükségesek, hogy azokat, szükség esetén, akadálytalanul megkaphassa. A kartellhivatal által vezetendő s egyenesen a nagy nyilvánosság czéljaira szolgáló jegyzék a hivatal által ellenőrzött1 ) összes kartellek felsorolását, a résztvevő czégek jegyzékét — a később bekövetkező ki- és belépéseket, valamint azon határozatokat tartalmazná, a melyek szerint a kartell tagjai a fogyasztási területet magok közt felosztották, az árakat vagy árhatárokat megállapították, illetőleg az egész országos termelést kontingentálták.2 ) E tények jó részét ma a kartelláló vállalkozók önkénytesen is a nagyközönség tudomására hozzák már s azok elégségek is bizonyos általános tájékoztatásra az összes érdekeltek szempontjából. E tényeket akár a napisajtó utján is lehet hivatalból közölni, mint azt az osztrák javaslat kivánja. Természetesen sokkal tovább kell menni az állami tudakozódási joggal, minek az érdekeltek részéről bevallási kötelezettség felel meg. Egy irányban azonban jó már előre is korlátozni az állam nyilvántartási jogát, s ezzel a kartellhivatal feladatait is. Miután csak az általános fogyasztásra — közvetlenül vagy közvetve — szolgáló javak árviszonyai érdeklik az összességet: ki kellene venni a nyilvántartás alul a csupán luxusczikkekre vonatkozó, vagy ilyenek előállításánál szereplő czikkek kartelljeit. Ezen kivül, miután a nagyipari kartellek és monopolok azok, a melyek általános érdekkei birnak: ki kellene venni a nyilvántartás alul azon kartelleket, melyeknek részesei közt igazi nagyüzem nincs. A határ megvonása természetesen nem könnyű. Szerény viszonyaink közt azonban már egy 100,000 korona évi forgalmat felmutató vállalat vagy egy 200,000 korona alaptőkével biró részvénytársaság a nagy vállalatok közé sorolható s igy ilyenforma elhatárolással el lehet érni azt, hogy egyfelől a kis vállalkozóknak a monopol veszélyével amúgy sem terhes szervezkedései mentesen maradjanak s a kartellhivatal felügyeleti tennivalói túlságosan fel ne szaporodjanak, másrészről a valóban nagyipari !) Hogy nem minden kartellre terjeszkedik ki ez ellenőrzés, arról alább. -) Természetesen az összkontingenst véve. Hogy pl. a szerencsi czukorgyár kontingensre mekkora, az nem tartozik a nagyközönség elé. monopolképzésre vezethető kartellek teljesen belevonassának a körbe. Egyes iparágaknál, egészen eltérő viszonyok esetén, kivételes határvonalat is lehetne megállapítani (pl. a téglagyárosoknál a fentinél jóval alacsonyabb színvonalon kezdődik a nagyipar). A teljesen kimaradó helyi kisipari kartellekkel szemben nincs szükség az állami felügyeletre, ott a helyi hatóságokfelügyelete is czélhoz vezet; különben is szabályozó intézkedésekre itt csak a mindennapi táplálkozási czikkek, kenyér és husnemüek kartelljeinél lehet szükség, miről alább lesz szó. Az igy megvont határon belül azonban a legtágabb jogokkal kell felruházni az államot a kartellel és egyéni monopollal szemben, a végből, hogy azok hatását tisztázhassa. Kivéve az üzleti titokként tekintendő technikai eljárást: ugy a kartellnek, mint önálló szervezetnek, mint a tagokegész üzletmenetének fel kell tárulnia az állam előtt. Nehogy azonban a vállalkozókat bejelentésekkel nagyon megterhelje, az állam ezen, a nyilvánosság elé nem tartozó, csak a felügyelet s eselleg a birói eljárás czéljaira szükséges adatgyűjtésekre nézve megelégedhetik a felvilágositásadási kötelezettség lemondásával. Csak a kartell teljes szövegének bemutatása s a fentebb a nyilvánosság tájékoztatására kiemelt tények bejelentése terhelné a kartell vezetőit és tagjait. A kartell teljes szövege, a későbbi módosításokkal e szervezetek magánjogi viszonyainak tisztázása végett kell, hogy az állam tudomására jusson: ennek jelentősége az alábbiakból fog kitűnni. Indokolt volna még arra kötelezni az érdekelt vália'kozókat, hogy külföldiekkel kötött kartellszerü megállapodásaikat is jelentsék be. A nemzetközi kartellek nagy fontossága mellett hazánknak Ausztriával való szoros kapcsolata teszi ezt kívánatossá. Egyebekben pedig az államnak, illetve az azt képviselő kartellhivatalnak meg kell adni azt a jogot: a kartell vezetőitől, valamint minden egyes részestől a kartellre vonatkozó bárminemű felvilágosítást — a technikai titkok jelzett kivételével — követelni, továbbá a kartellre vonatkozó könyveket, ügyiratokat megtekinteni. A kartell bejelentései, valamint a felvilágositásadási kötelezettség bizonyos sanctio alá helyezendök. Nevezetesen nemcsak a tiikos kartell minden jogi hátrányai érnék a résztvevőket a bejelentés elmulasztása esetén, hanem komoly pénzbüntetéssel is kellene a mulasztókat sújtani. E pénzbüntetés a mulasztás tartamával fokozódhatnék, ugy, hogy az eltitkolás következményei annyival súlyosabbak lennének, minél tovább tart az. Miután pedig a bejelentésre mindenkit kötelezni kell, a ki a kartellben részt vesz, a mulasztás is mindegyik tagon külön-külön megtorlandó. Ha azonban a kartellszerződésben ki van téve, hogy melyik tag, illetve vezetőségi képviselő tartozik az állammal szemben fennálló bejelentési kötelezettségnek eleget tenni: első sorban ez utóbb't terhelné a felelősség, mégis azzal, hogy a büntetés behajthallansága esetén a többi részes is aránylagosan szavatolna. E sanctiot a többi bejelentésre s a felvilágosítások
