Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)
1900-11-04 / 94. szám
86 ság alakítását rendeli el, illetőleg a testülethez tartozó iparhatóságoknál a testület békítő bizottságát eljárásra utasítja." íme tehát egy törvényes rendelkezés, a mely — bármily hatástalan legyen is a gyakorlatban, mutatja azt, hogy az ipartörvény megalkotói előtt az az eszmény lebegett: elejét venni a munkaviszonyokat szabályozni kívánó megállapodások következményeinek. Nemcsak a magánjogi semmiség, hanem a hatósági megszüntetés, a kibékítés utján való elintézés szükségét érzi a törvényhozó. Hegy itt van egy kis adag pozitív munkáspolitika, de egyúttal kartelipolitika is : azt nem lehet kétségbevonni, bár az utóbbi teljesen öntudatlan volt is. Nem czéltudatos kartellpolitikai rendszabály ugyan, de ez irányban is igénybe vehető az 1884. évi XVII. t.-cz. 53. mely a másodfokú iparhatóságot felhatalmazza, hogy a községek marhahússal való ellátásának biztosítására külön intézkedéseket tegyen azok kívánatára. E külön intézkedések között ott van a marhahús árának időnkénti szabályozása, mi tehát ily esetben akár a magán, akár a kollektív monopol kiaknázó árainak elejét veszi. Hogy az ipartörvénynek a kéményseprőkre, a személyszállító eszközökre, a hordárüzletre, valamint a foglalkozásközvetitő és cselédszerző üzletre vonatkozó rendelkezései kizárják a kartellalkotást, valamint hogy ennek — legalább a legfontosabb pontban a gyógyszerésziparban sincs helye, az magyarázatra nem szorul. Egyebekben azonban, tehát a kartellalkotások óriási területeire nézve, a birói gyakorlatra vagyunk utalva. S ez nem is hagy bennünket utmutatás nélkül. Kifejezett kartell, tudtommal, csak egy izben volt birói megítélés tárgya, de ugy az abbin az egy esetben hozott ítélet, mint más, a tárgyat érintő ügyek felett hozott ítéletek és azok indokolásai elég határozottak arra, hogy bíróságaink felfogását a kartellek röl megállapíthassuk. Azt említettem egyetlen kartellügyi ítéletet a Döntvénytár uj folyamának IX. kötetében 169. sz. a.1 ) találjuk ily kifejezettel : Kereskedőknek oly megállapodása, melyben magukat és egymást birság terhe alatt kötelezik, hogy bizonyos árukat általuk szabályzott áron alul nem adhatnak el, a fogyasztóközönség megkárosítására irányzott causa turpist képez és a megállapodást meg nem tartó személy ellen a birság tekintetében kereseti jogot nem ad. Budapesti Kir. ítélőtábla Keresk. és váltótanácsa.2) Az esetet egyébiránt a következő elsőbirósági ítélet világítja meg: A szarvasi kereskedelmi csarnoknak G. B. Jakab elleni 100 frt iránti kereskedelmi perében a szarvasi kir. járásbíróság 1883. márczius 22-én 667. sz. a. következőleg itélt: Ha leteszi alperes a főesküt, hogy „ő nem járult hozzá és nem fogadta el, hogy a petróleum literje 26 kron, a czukor kilója pedig 58 kron alul ne árusittassék, továbbá, hogy 1883. év elején a czukor kilóját 58 kr. ár helyett 50 krjával, a petro!) A 309—310. lapon. 1883. junius 6. 2554. sz. a. leum literjét pedig 26 kr. helyet, 24 kron tényleg nem árusította és adta el" — felperes keresetével elutasittatik stb. Az ítélet szövegéből is, az indokokból is kitetszik, hogy a szarvasi járásbíróság érvényesnek tekintette a kartellt, melynek tárgya az volt, hogy a szerződő kereskedők a ezukrot és petroleumot 3 éven át egyazon kölcsönösen megállapított áron árusítják el. A járásbíróság egyenesen kimondja, hogy: „tekintve, hogy ezen szerződést, illetve egyezséget alperes nem volt kényszerítve elfogadni, a mennyiben pedig azt elfogadta, reánézve kötelező erejűvé vált x ) . . ." Az ügy a budapesti kir. Ítélőtábla elé került, mely igy itélt: „Az elsőbiróság Ítélete felebbezett részében megváltoztattat ik s felperes keresetével teljesen s feltétlenül elutasittatik" Indokolta pedig ezt azzal, hogy a kereseti alapot képező szerződés „oly megállapodást tartalmaz, mely a fogyasztó közönség érdekeit biztosító szabad versenyt teljesen kizárja, és ez által a fogyasztó közönség megkárosítására irányul és igy ezen szerződés az erkölcsi fogalmakba ütközvén (causa turpis) bíróság előtt érvényesíthető követelés jogalapjául nem szolgálhat. A m. kir. Curia felperes felebbezése folytán a Tábla ítéletét „indokainál fogva" helyben hagyta. Nem tudjuk ugyan, hogy teljes tudatában voltak e felsőbíróságaink annak, hogy mily nagyfontosságú elvet mondanak ki: de a kérdéses ítéletek nagyon is világosak arra, hogysem haboznunk lehetne ezek alapján kimondani, hogy bíróságaink minden ármegállapitó kartellt semmisnek tekintenek. Hogy az árra csak közvetve befolyó, pl. termelés contingentáló kartellről ugyanezt mondhatjuk-e, az legalább is kérdéses; a budapesti kir. Ítélőtábla a szabad verseny teljes kizárásáról beszél csak, ilyen pedig a termelés csökkentés esetén nem fordul elő. Ellenben a rayonáló kartellre igenis reáillik a Tábla ismérve. Vannak azonban jelek abban az irányban, hogy felső bíróságaink a kartellek semmis voltát egész általánosságban értik. E jelek ugyan csak bizonyos fenlartással fogadhatók, mert nein egyenes, hanem az ellenkezőből vett következtetéseket tartalmaznak. Idézek a budapesti táblának egy, a Curia által helybenhagyott ítéletében foglalt tételt2): „Feleknek oly kikötései, hogy egyiknek sem szabad a kereskedésében olyan kereskedelmi czikket tartani és illetőleg elárusítani, mint a minőt a másik tart és elárusít, nem tekinthetők semmiseknek és érvényteleneknek, mert a kikötések a szerződő feleknek üzleti érdekeit védelmezik egymással szemben, tehát érvényes szerződés tárgyát képezhetik s sem a szabad verseny korlátozására, sem a vevő közönség károsítására ') Következik egy, a döntvénytárban hibásan közölt idézése Mátyás egy hires decretumának, a mely helyesen igy hangzik: Matthiae I. Decretum VI. sive május. Art 17. §. 1. In obligationibus talis modus servetur: Quod, secuudum quod, se quisque obligavit: faela legitima evoeatione... iudicium et iustitiam recipiat." 2) Ld. „Felsőbíróságaink elvi határozatai. A m kir. Curia és a kir. táblák elvi jelentőségű döntőseinek rendszeres gyűjteménye. Készítette Márkus Dezső. V. kötet 1898—1899". 48 lapon a 10144. sz. a. A Curia Ítélete 1898. jun. 15. 6030. sz. a. kelt.
