Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)
1900-11-04 / 94. szám
63 — jogi „accaparement" fogalma egyenesen a gabona összevásárlására és uzsorás nyereséggel továbbadására van szabva s a eapitularektólx ) egészen századunkig2 ) nagyon sürü rendelkezések lettek volna hivatva az uzsorához hasonló ez ügyleteket büntetni és kiirtani. S hogy minő jelentőséget tulajdonítottak ez ügynek, azt legjobban jellemzi az a tény, hogy egy 1709. évi rendelet az ,,accaparement"-perek utolsó fórumául külön bíróságot rendelt ki. Hogy itt általában a kereskedők monopolos árképzése ellen irányuló harczról van szó, mutatja az, hogy a bűncselekmény fogalmát kiterjesztették gabonának lábon való megvásárlására (achats de blés en vert) s gabonának a rendes piaczokon kivül, az utakon vagy közvetlenül a parasztoktól való megvásárlására is. E rendelkezéseknek azonban, a mint ép azok gyakori ismétlése bizonyítja, nem sok sikerök lehetett a gyenge, pártilletve osztályérdekek által vezetett államok kezében. A XVilI. század küszöbén működött gabonauzsora pusztításairól „a borzalom egy nemével" emlékezik meg egy szakember3 ) s tudva van, hogy a királyság elleni gyűlölet nagyranövelésében része van annak, hogy a királyi hatalom támogatta e visszaéléseket, sőt XV. Lajos maga is nagy haszonra fektette pénzét kereskedők ily czélu egyesületének üzérkedésébe. Németországban szintén sikertelenek az összevásárlások elleni birodalmi rendeletek, melyek a XVI. században nagyon tekintélyes számra rúgnak. Az 1577. országos rendészeti szabályzat 4 ) „monopoloknak," továbbá „betrügliche, gefährliche und ungebührliche Fürkauff"-nak nevezi azokat s élénken panaszkodik, hogy a nagy büntetés, a javak elkobzása s az országból való kitiltás nem használt. A római jog receptiojával az elmélet és gyakorlat kiképezte a „monopol" vagy „dardanariatus" bűncselekményének fogalmát, mely magában foglalta egyes árufajoknak, ugy az egyesek, vagy társaságok által történő összevásárlását, mint az e czélra irányuló szerződéseket, valamint végül az élelmiszerek visszatartását s az illő áron való eladás megtagadását. Ám a büntetés, melyet a bíróságok alkalmaztak, nem felelt meg sem a római, sem a német törvényeknek, hanem a bírói belátás szerint pénz- vagy fogházbüntetésből állott. E fogalom több-kevesebb változtatással átment a XVIII. században s a mostani elején codificált országos büntetőjogokba. Hasonló az angol jog fejlődése. A gabonauzsorától való félelem oly nagy, hogy VI. Eduard 5. és 6. statútumának 14. szakasza büntetni rendelt mindenkit, a ki gabonát vásárolt azzal a szándékkal, hogy azt továbbeladja, ha a gabona-!) I. 454., 806. évből: „turpe lucrum exercent, qui per varias circumventiones lucrandi causa inhoneste res quaslibet congregare decertant". 2) Felsorolva Babled : Les syndicats de producteurs et détenteurs de marchandises, au double point de vue économique et pénal. Paris, 1893. a 116. s köv. 1. 3) Savary des Brűlons, Dictionnaire du commerce. Monopole. Paris, 1741. 4) Idézi Menzel Ad. a Verein für Socialpolitik 1894. évi kartellíigyi tárgyalásaira készített referátumában (Schriften des V, f, S, LXI. 34.1.) i kereskedésre engedélye nem volt, mit csakis kipróbált jellemű í ember kaphatott. 2 ) Ám nemcsak a kereskedők corner-ei vagy ringjei, a mint ma mondanók, voltak büntetőjogi üldözés tárgyai. Az iparos, is tehát a termelő, büntetésnek tette ki magát, ha a fogyasztók érdekében megállapított árszabást átlépte. A mint ugyanis a czéhek monopola azok túlkapásainál fogva mindinkább viszásnak tünt fel. a városok elöljárósága, a territórium ura, majd és mindinkább az atyáskodó állam veszi védelembe a népet. Főleg a kenyér, hus s általában a mindennapi fogyasztás tárgyainak árát szabja meg a hatóság: de előfordul a szellemi táplálék taxálása is az u. n. frankfurti taxában, mely szerint a Majna mellelti Frankfurtban a könyvek árát a városi tanács s a császári könyvbizottság állapította meg a XVII. században.3 ) A taxák maximalis ármegállapítások, a melyek tisztességes nyereséget vannak hivatva az iparosnak biztosítani, de egyúttal megakadályozni a czéh visszaéléseit. A hatósági árszabások tehát nem egyebek, mint általános kísérletek arra nézve, elhárítani a monopolból a közönségre háramló veszélyeket. A czéh, mai nyelvünkre átültetve, kényszertestület s egyúttal kényszerkartell (ha ugyan a kényszer a kartell adott fogalmával nem ellenkeznék), a hatósági árszabás ennek ellenszere a fogyasztók érdekében. Csak természetes tehát, hogy a tételes jog egyenesen megtiltja a czéhtagok ármegállapitó egyezségeit. Az 1548. évi német rendészeti szabályzat az egész birodalomban eltiltja a kézművesek összebeszéléseit, a melyek oly árakat szabnak meg, melyeket a hatóság el nem fogadott s még a porosz általános Landrecht is megállapítja, hogy a czéhtagok által végzett munka árát a czéh nem szabhatja meg.4) A czéb tehát, hogy a hasonlatot folytassuk, termeléscontingentáló kényszerkartell maradt ugyan, de az ármegállapitó kartell jellegét, mely minden valószínűség szerint veleszületett és a visszaélések lábrakapásáig megillette — megvonja tőle az állam. Rendkívül tanulságos folyamat, mely a kollektívmonopolok élettanához még — ha a történeti kutatás továbbhalad — nagyon sok becses adatot fog szolgáltatni. Fokról-fokra, lassanként, a mint a gazdasági élet fejlődik, gazdagodik, a mint a kézműipar mellett fellép a nagyipar, a szállítás könnyebb, a vállalkozási szellem élénkebb lesz: megtörik, magától összeomlik a kereskedelem és ipar monopola s helyét a szabad verseny foglalja el. A physiocralák és Smith liberális közgazdasági politikája, a laisser faire elve kétségtelenül összefügg ugyan a XVIII. század általános társadalombölcsészeti irányával, nevezetesen a politikai szabad-!) Ld. Smith Ádám: An inquiry into the nature and causes of the wealth of nations Book IV. Ch. V. Digressiou concerning the corn trade and corn laws. 2) II. Károly 15 statutuma a buza 48 shillinges árán alul megengedi a közvetítő kereskedést, három hónapon tul való tovább eladással. 8) Ld. Rohrscheidt czikkét „Preistaxen", a Handwörterbuch der Staatswissenschaften V. kötete 260. 1. 4) Ugyanott idézve a 262, 1,
