Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

58 A kartell azonban, ha közelről nézzük, nemcsak ármegállapitó, hanem termeléskontingentáló kartell is. Ugyanakkor, a mikor a téglák árát megszabják, meghatározzák az érdekeit vállalatok a téglaszükségletet is, a melyet aztán az egyes gyárak közt fekvésök és termelőképességök szerint százalékos arányban felosztanak. Az ármegállapítás tehát a várható téglakereslet alapján történő termeléskontingentálással van kapcsolatban. A budapest-környéki téglagyárak e kartellje tehát a teljes kartellek sorába tartozik s mint ilyen, tárgyának, a faltéglának egyneműségénél fogva1

) nagy nehézség nélkül oldja meg a kereslet és kínálat egyensúlyozásának feladatát. Mivel pedig a közönséges faltégla súlyához viszonyítva csekély értékkel bír s igy a távolról szállítást meg nem engedi, s mivel a kartellbe iépett 17 téglagyár az itt tekintetbe jövő évi 450 milliónyi téglatermelésböl mintegy 433 milliót képvisel, tehát több, mint 90%-ot: elmondhatjuk, hogy e kartell a monopolos helyzet minden előnyeit élvezi. A kartell hatásáról, miután az csak 1900. elején lépett hatályba, ma még alig lehet valamit mondani. Az 1900-ra megállapított egységár, 32 korona 1000 tégla után, nem magas ugyan, az előző válságárakkal szemben azonban mégis emelkedést jelent.2

) Az építkezés majd teljes pangása egyelőre természetesen nem nyújt fényes kilátásokat s az 1899. év rombolását visszatükrözik e vállalataink részvényárfolyamai. Volt pl. ez árfolyam koronákban : 1899. 1899. jan. 1. decz. 30. Az Egyesült tégla- és czementgyár r.-t. ... 173 50 Újlaki tégla- és mészégető r.-t 478 264 Magyar göztégla, czementés gypszgyárak r.-t. 160 150 Kőszénbánya és téglagyár (Dräsche) 690 516 Kőbányai gőztéglagvár... ... ... ... . 1450 1100 Ez árfolyamok az uj év folyamán •— legalább junius hóig — szintén nem javultak, sőt romlottak3

), mi természetesen cgv részben az általános üzleti pangás tartósságának és a tőzsde gyengeségének is következménye. A nélkül, hogy jóslásokba bocsátkozni feladatomnak tartanám, a téglakartell jövőjét mégis fényesnek szabad jeleznem. Néhány sovány év természetesen jöhet még: de végre is egy oly szoros szervezet, oly legmagasabb fokú kartell, ]) A társaság igazgatósága jobb minőségért jobb árakat kívánhat, do ilyek'et állítólag nem íizet. -) A L. Schönbergers Börsen- und Handelsbericht 1890. évi szeptember 10-ki számában „Briefe aus Ungarn" ozim alatti közleményeiben 300 millióra teszi az 1899. évi téglaelőállitást. Az 1900. óvre szóló kötések a jelzett időpontig 40—50 millió darabra szóltak 14—14 frt 50 kr. közt mozgó árakkal. A kartell, ujabb ujságközlemények szerint, a 32 koronán alul kötéseket nem ujitja, illetve nem hosszabbítja meg. A f. 1900. év junius 3-án voltak az árfolyamok a fenti sorrendben: 10—20 kor., 180—182 kor., — a Magyar gőztégla stb. rt. részvényei nem jegyeztettek — a, továbbiak 340—350 kor. illetve 1020—1030 koronán állottak, tehát jóval az évzáró színvonal alatt. mint a budapesti téglakartell, ezeket kiheverve, kedvezőbb koniunkturák bekövetkeztével monopolos helyzetét tetszése szerint aknázhatja ki a téglaárak felverésére. Ügyesen vezetve elejét veheti minden uj versenynek s mivel téglát messziről szállítani nem lehet: állandósíthatja a magas árakat és nyereségeket. Hogy ez a lakások, s igy elsőrendű szükségleti czikk megdrágulásával fog járni s a főváros egész fejlődésére káros befolyást fog gyakorolni: azt előre lehet látni. Felettébb érdekes volna a téglaárak kartellozásának vidéki eseteit is tanulmányozni. Hogy a budapestinél lazább szervezetű, de hatásukban nagyon is jelentős kartellek a nagyobb vidéki városokban gyakoriak, az köztudomású. 14. §. Kartelljeink összefoglaló méltatása. A fentiekben a negyvenet meghaladó fenálló kartelleiriknek csak kisebb része volt megvilágítva. Az igen nagy jelentőségű petroleum-kartell, mely a monarchia petroleumárail diktálja s a végtelenül fontos vaskartell érintve sem voltak. Az előbbi viszonyait azonban a folyó év tavaszán illetékes helyről kellőleg tisztázták s az utóbb — legalább részben — a két állambeli szervezetek közt kiütött harcz folytán egy időn át vajúdásban van. Ám a hazai kartellekröl mondottak s egyébként is tudomásra jutott tények feljogosítanak arra, hogy bizonyos következtetéseket azokból levonjuk. Ez általános tanulságok a következők: 1. Kétségbevonhatatlan az, hogy a kartellek gyorsan szaporodnak s mind több és több tárgyra terjeszkednek ki hazánkban. 2. Tény az, hogy azok szervezete egyre szilárdul; hogy a laza ármegállapitó vagy üzemmegszoritó kartelleket mind fejlettebb, szorosabb köteléket képező alakulatok váltják fel s hogy az ujabb és legújabb kartellek részben már kezdettől fogva ily tökéletes szervezettel lépnek életbe. Gyakori eset az is, hogy a kartellbe a viszonteladók is bevonatnak. 3. Általános jelenség az, hogy kartell csak a szükség nyomása esetén, válságos időkben, vagy legalább válság előestéjén jő létre. 4. A kartellek általában emelik az árakat s ha a teljes monopol birtokában vannak, vagyis belföldi verseny nem zavarja őket, megvan bennük az igyekezet, a vám által engedett egész árkülönbözetet kihasználni, tehát az árakat odáig fokozni, a hol már a külföldi termék behozatala vám és szállítási költség daczára lehetővé válik. 5. Hogy a teljes monopolt megszerezzék, kartelljeink akadályozzák versenytársak fellépését, illetve boykott vagy árharcz utján lehetetlenné igyekeznek azokat tenni. Nem szól ez azon esetekre, mikor a kivülmaradók hallgatag hozzásimulnak a kartell árszabásához. 6. A kartellek az árakat állandósítják és egységesitik, a tisztességtelen versenyt csökkentik vagy megszüntetik s a