Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

— 39 — monarchiában irányuló Aussigtól számított jegyzés pedig az 1891/2. campagne-beli 16 s2 frtos átlagárról — muló emel­kedés után 1897 őszén 11 frt 94 krra szállott alá. A buda­pesti kereskedelmi kamara a szakköröktől vett informácziója alapján jelzi,1 ) hogy a selypi nyersczukorgyár 170.000 frt, a marosvásárhelyi czukorgyár-részvénytársaság 100.000 frt, a garamvölgyi czukorgyár 274.000 frt s a vasmegyei uj czukor­gyár 96.000 frt veszteséggel zárta le az 1896/7. üzletévet. Ám a nyersczukor-ipar ezen válságos helyzete nem maradt hatás nélkül a linomitókra sem. A fogyasztási czukor magas árai nagy haszonnal kecsegtették a czukorgyárosokat, ha nyersczukruk finomítására berendezkednek. Egyes ily kísérletek ugyan nehézségbe ütköztek, mert a kartell olcsóbb ajánlatokkal lépett versenyre. De az igy fellépett verseny mégis kellemetlen volt a kartellre, s azzal a veszélylvel járt, hogy a kartell árszabását, autonóm rendelkezéseit aláaknázza. Már az 1896 7. üzleti év elején újból felmerült a finomítók körében az az eszme, hogy az 1894. évi nagyszabású tervet ismét felvéve, a finomítók és nyersczukor-gyárak közös szer­vezetét hozzák létre. Annyival szükségesebbnek mutatkozott ez, mert a nyersczukor-gyárak végre 1897. január 18-án Bécsben megalkották a közös eljárást garantáló szövetkeze­tüket, melynek neve „Genossenschaft der österreichisch­imgarischen Zuckerfabriken", s mely az újonnan alakított német czukorsyndikatussal karöltve a nemzetközi czukor­piaczot egészen uralma alá akarta vetni.2) A finomítók kar­tellje alatt megingott a talaj s attól kellett tartaniok, hogy a ezukorgyárak szövetkezete felveszi ellenök a harezot s finomításra berendezkedve, elárasztja a piaezot, ezenfelül pedig megvonva tőlük a nyersanyagot, kényszeríti őket, hogy a tisztán finomításra berendezett vállalatok magok állítsanak elő nyersezukrot. E kritikus helyzet a finomitási niarge csökkenésében is némileg kifejezésre jut. Az 1897. évben a finomitvány s a nyersezukor árkülönbözete leszáll 9—8 frlra. Hogy azonban a válság ki nem ütött: azt az 1897. julius 26-án megkötött, a monarchia összes gyáraira kiterjedő monstre-kartellnek kell luljdonitanunk, melylyel a czukorkartellek történetében a harmadik — máig tartó — felvonáshoz jutottunk el. 7. §. Az 1897. évi czukorkartell tartalma és jellemzése. Az 1897. évi czukorkartell tulajdonkép köt kartellol szabályozta a monarchia ezukoriparát. Az egyik megegyezést3 ) a nyersczukor-gyárak már emiitett szövetkezete kötötte keltő kivételével a monarchia összes nysrsczukorgyárai képvisele-Ld. a kamarának 1897. deczember 15-én kelt »Bizottsági je­lentését a vállalkozói kartellek törvényes szabályozása tárgyában«, a 16. lapon. 2) A szövetkezetben, melynek teljes czime „Genossenschaft der österreichisch-ungarischen Zuckerfabriken, registrirte Genossenschaft mit beschränkter Haftung", először csak osztrák gyárak vettek részt s később csatlakoztak ahhoz külön a magyar gyárak. Az „osztrák-magyar czukor­gyár" kifejezés nyilván absurd. 3) All XV terjedelmes szakaszból s egy függelékből. tében a finomítók képviselőivel. A másik jegyzőkönyvi meg­egyezés J ) a monarchia vámterületén levő finomítók közt jött létre. Mindkét kartell közös tárgya, röviden kifejezve, a belső fogyasztás szabályozása. A vámhatáron át való kivitelre ter­melés és ott az árak megszabása teljesen függetlenül törté­nik. Ellenben a belső piacz ellátása ugy mennyiségileg, mint az ár dolgában, szigorúan kötve van. Hogy ezt biztosítsák, a nyersezukorgyárosoknak tilos, másnak, mint a kartellben levő finomítónak adni el a finomításra vagy bárminemű bei­fogyasztásra szánt ezukrot, tiltva van nekik az, hogy magok finomítással foglalkozzanak,2 ) vagy ezukrot másként feldol­gozzanak és finomítókat közvetve állítsanak fel, avagy a kar­telihez nem tartozó finomítóban valamely módon résztvegye­nek. Bármily gyárból, tehát az u. n. vegyes (finomítással és nyersczukorelöállitással is foglalkozó) gyárból eredő nyers­ezukor. avagy homokezukor forgalma olykép van szabályozva, hogy az eladó gyárnak a kötjegybe felvett megállapodással köteleznie kell a vevőt, hogy csak a kartellben álló finomí­tónak ad el, vagy kiviszi a ezukrot a vámterületről, a miről szabadraktárba való elhelyezés esetén kezeskednie kell s kí­vánatra -az értékesítés módját bizonyitni köteles. A nyers- és homokezukor forgalmának ezen megrend­szubályozása adja az alapot azon rendszabályokhoz, a melyek­kel a finomítók külön egyezsége van hivatva a vámterület ellátását megkötni. Fedezve a nversezukorgyárak versenye ellen s biztosítva arról, hogy a kartellen kivül álló finomító nyersanyagot épen nem, vagy csak lehetetlen árakon kap : a finomítók megszabják a fogyasztási adó alá kerülő össz­mennyiséget és azt egymás közt felosztják. E felosztott mennyiséget szabad csak az egyes gyárnak bizonyos szükre­szabott maximális és minimális árhatárral eladni a bolfo­gyasztás számára. Az eladásra az engedélyt, melyet a „jegyző­könyvi megegyezés" jellemzően felszabadításnak4 ) nevez, a később ismertetendő bizottság adja meg, és pedig nem az egész évre egyszerre, hanem tetszése szerint időszakonként ugy, hogy az egyezség csak azt állapítja meg, hogy a. kon­tingensnek a monarchia szükségletét kell fedeznie 5) s hogy egyszerre „circa 5%" szabadítandó fel az évi kontingensből, a mi annyit tesz, hogy „körülbelül" 20-szor évente történik ily felszabadítás, mit a bizottság az időhatár s a kontingens­hányad százalékos megjelölésével minden kartelltagnak azon­nal s egyidejűleg ajánlott levélben, avagy táviratban köteles tudomására hozni. A finomító nem köteles kontingensének 1) Összesen 27 szakaszszal. 2) Kivételével a kivitelre rendelt homokezukornak. 3) E 10 frt többlet megfizetésére való igényt az eladó gyár a később említendő választmány kívánatára vagy maga köteles érvényesíteni vagy át kell azt engednie egy kartelltársának. Az igény érvényesítése az összes részes gyárak javára és terhére történik. 4) Az eredeti német nyomtatott szöveg szerint „Freigebung" záró­jelben „Liberirung", a mely utóbbi kifejezés később uralkodóvá lesz. 5) „Auf Grund des jeweiligen Consumbedarfes in der österreichisch­ungarischen Monarchie, diesem Consumbedarfe in ausreichenden Maasse entsprechend".

Next

/
Oldalképek
Tartalom