Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

2« — alapjául egy nagyarányú, a nyilvánosság teljes világánál, törvény által előszabott bemondási kényszer segélyével tartott enquéte szolgálhat csak. S innét van, hogy az északamerikai Egyesült-Államok, hol parlamenti bizottságok foglalkoztak volt a trustök ügyeinek felderítésével, legújabban a Department of Labort, e nagy hatáskörű és óriási eszközökkel rendelkező hivatalt bizta meg a trustök hatásának tanulmányozásával, kiküldve ahhoz Jenks J. W. egyetemi tanárt, a Cornell University-nek e szakban régtől elismert tekintélyű tagját, a ki az Industrial Commission-nak is szakembere volt a trust és kartellkérdésben. A programm, mely e kutatások alapjául szolgál, -1

) valóban dúsgazdag s igaza van egy nagytekintélyű amerikai tudományos folyóirat rovatvezetőjének, hogy a feladat, melyet e programm a hivatalra ró, alighanem a legnehezebb, melylyel az eleddig foglalkozott. Hozzájárul ezen nehézségekhez az, hogy ép a kartellügy legnagyobb érdekű vonatkozásai, a termelési költségek és az ár közti összefüggés s a technikai haladásra gyakorolt hatás, csak a legtüzetesebb technikai szakismeretek segélyével, az egyes iparágak visszonyainak legbelsőbb ismerete esetén deríthetők ki s már tulajdonkép tulmennek a statisztika feladatkörén. Magyar közgazdasági statisztikánk hiányai sokkal ismertebbek, sem hogy azokat ez alkalomból tüzetesen feltárni kellene. A magyar kir. központi statiszkai hivatal elismerésre méltó tevékenységet fejtett ugyan ki egyes ágak kiképzése körül, — igy a nemzetközi forgalom, a hitel s a vasutak statisztikáját nagy áldozatokkal igen tüzetessé tette, — de viszont igen elhanyagolta az iparstatisztika nagy tereit. Rosszul sikerült iparstatisztikai felvételeink hiányait az 1891. évi népszámlálás foglalkozási statisztikájának beható kiaknázása nem pótolhatta s a malomiparon kivül ez oldalról ipari viszonyaink tárgyi részének ismertetését nem kaptuk. Munkásstatisztikánk szót sem érdemel s igy a statisztika ez ága, mely a nyugati kulturállamokban egy évtized alatt oly óriási lendületet vett, még mindig csak a vajúdás állapotában van. Az iparfelügyelők különben oly fontos jelentései e hézagokat távolról sem pótolhatják; az évenként megvizsgált gyárak állapotáról szóló jelentések — eltekintve attól, hogy e vizsgálatoknál még mindig sok gyár marad el — legalább általánosan hozzáférhető összeállításukban igen fogyatékosak. 2

) Feltűnő például, hogy az 1898-ra vonatkozó adatokösszesen 5654 gyárról emlékeznek meg, de ezek közül 776-nál ismeretlen az, hogy nyers anyagát honnét szerzi be és 1270-nél ismeretlen, hogy termékeiket hol: a hazában, vagy azon kivül értékesitik-e ? 3

) ') Lásd a Quarterly Journal of Economics 1899. nov. számát. 2) Igy jellemző, liogy a Magyar statisztikai Évkönyv legutolsó, 1898. évi folyama III. lapján az iparfelügyelők 402 részvénytársasági gyárról tesznek jelentést, de ezek közül 96-nak, tehát 24%-nak alaptőkéje szerintök ismeretlen, 169-nek, tehát 42°/o-nak pedig osztalékáról nincs tudomásuk. Holott ezek nyilvánvaló dolgok 1 3) Egyik legnagyobb akadálya e közzétett adatok felhasználásának az, hogy azok tulságosan össze vannak vonva. A XXII. iparcsoport közül pl. a IV. az élelmezési iparról szól: hogy ott mi esik a malmokra Ilii a czukor s egyéb gyárakra, — nem tudhatni. Kereskedelmi és iparkamaráink jelentései, habár nem hasonlíthatók is össze a német és a nagyobb osztrák kamarák gazdag és nagyon beható jelentéseivel, helylyel-közzel sok becses anyagot tartalmaznak ugyan, de azok összesítése és megnyirbálása legújabban rontott a helyzeten. Becses adatokat szolgáltatott iparviszonyaink megismeréséhez a fővárosi statisztikai hivatal a .részvénytársaságok üzleti eredményeiről szóló közleményeivel. E közlemények, melyekben Körösi a bécsi hasonló adatokat is felhozza, legalább a Budapesten székelő ipari vállalatok osztalékairól nyújtanak felvilágosítást. Nagyon természetes, hogy ez irányban az egész országra szóló és a nyereség-veszteséget is mérlegszerüleg feltüntető részvénytársasági statisztikára volna szükség s hogy ilyennek összeállítása a központi m. kir. statisztikai hivatalnak volna természetszerű feladata. A kereskedelemügyi minisztérium által legújabban végzett nagyipari termelés-statisztikai felvételek eredményei még nem kerültek nyilvánosságra. Ez adatok, valamint az uj népszámlálással kapcsolatban a kisiparra vonatkozólag gyűjtendő adatok pótolni fogják az iparstatisztika sok hézagát, de — megfelelő előző felvételek hiányában — összehasonlításokra s az abból a kartellekre levezethető következtetésekre módot nem nyújthatnak. Teljesen kielégítő alappal a kartellstatisztika csak a fogyasztási adók tárgyát képező czikkek tekintetében bír, a melyeknek előállítása és forgalma, s igy fogyasztása is az adóztatás czéljaira közvetlenül, vagy közvetve nyilvántartatik. 2. §. A kartellek elterjedtsége hazai iparunkban. Hogy mikor keletkezett az első mai értelemben vett nagyipari kartell hazánkban, azt ép ugy bajos volna kimutatni, mint azt, hogy ma hány ily kartell áll fenn. Bizonyos az, hogy 1881-ben jött létre az első vaskartell, melyet magyar gyárak az osztrákokkal kötöttek. Ausztriában már 1878-ban meg volt a Wittgenstein-féle sinkartell. Az „Industrie", a német kartellek organuma, mely Steinmann Bucher szerkesztésében jelenik meg, J) 1888-ban már 18, 1889-ben 31, 1890-ben pedig 32 ausztria-magyarországi kartellről tesz említést statisztikai összeállításában, mely különben nemcsak a német kartelleket részletezi. -) Hogy ez úgynevezett osztrák-magyar kartellek közül mennyi volt tulajdonkép hazánkra is kiterjedő, nem tudjuk.3

) Liefmann, a kartellek e rendkívüli szorgalmú monografusa, 1897-ben megjelent müvében ép negyven „osztrák", illetve !) Ma „Deutsche Industrie-Zeitung" czim alatt, mint a „Ccntralverband Deutscher Industrieller" organuma jelenik meg. 2) Idézi Mandello Gyula. „Az ipari kartellekről" czim alatt Budapesten 1891. különlenyomatban megjelent tanulmánya 34. lapján, továbbá „Kartellstatisztika a legújabb évekből" czim alatt a Nemzetgazdasági Szemle 1891. évi februári számában. 3) Mandello idézett kartellstatisztikája csak a magyar hengerműkartellt, négy rendbeli osztrák-magyar üvegkartellt, a magyar malmok üzemmegszoritó kartelljét, a budapesti bőrkartellt és mészáros-kartellt emliti. Nyilvánvaló, hogy itt az osztrák-magyar vaskartellek kimaradlak.