Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

'7 magán, illetve kereskedelmi jogában előszabott módon egylet vagy társaság alakját magára nem vette, illetve egyik szervét ily alakba nem öltöztette, avagy annak önállóságot nem adott. Helyesen járunk tehát el, ha a kartelleket a szerint osztjuk szervezettekre és szervezetlenekre, a mint a tagok bizonyos jogaikról egyes megbízottak javára lemondanak vagy nem s a csak belsőleg szervezetteket különválasztjuk a külsőleg szervezettektől. Ha a jog álláspontjára helyezkedünk: szervezetteknek csak az utóbbiakat nevezhetjük s a puszta belső szervezettel birókat a szervezetlenek közé kell sorolnunk. Gyakorlati, s nevezetesen közgazdasági hatásukat nézve, a szervezettek két válfaja közt nincs szükségkép különbség, a törvényhozás szempontjából azonban egészen mély ür választja el az egyleti, társasági alakkal, vagy önálló kereskedői — bizományosi — jelleggel biró szervekkel ellátott kartelleket a csak belsőleg szervezettektől. Miután a kartellek jogi szervezete az egyes államok kereskedelmi jogához simul s igy igen nagy eltéréseket mutat, a melyekkel a III. részben tüzetesen foglalkoznom kell: itt beérem néhány megjegyzéssel. Önálló jogi szervezettel feltétlenül csak egy kartellfajnak kell birnia, a melyet fentebb czentralizált nyereségfelosztó kartellnek neveztem. Ennek lényegéhez tartozik az, hogy a tagok termelését egy jogilag önálló személy vásárolja meg, mely lehetne ugyan természeti személy is, de rendesen korlátolt felelősséggel alakított kereskedelmi társaság. Már a befizetésekkel járó nyereségfelosztás egy pénztároson, stb. kivül más közeget nem igényel s azért e különben magas tökélyü kartell kívülről látható szervezettel nem bir. De nem kell jogilag önálló szervvel birnia az üzletfelosztó kartelleknek sem, bár a közös eladási iroda kívülről látható organuma is annak. Ez a megrendeléseket elfogadó és szétosztó iroda lehet egyik kartelltag kezelése alatt, vagy vezethetik azt a kartell külön e czélra szerződtetett alkalmazottai a kartell elnökének stb. felvigyázása és ellenőrzése alatt. Lehet továbbá az eladással egy a kartellen kivül álló czéget, bankot megbízni s lehet végre e czélra külön jogi személyt, részvénytársaságot stb. alapítani a kartell tagjaiból. Bár az ulóbbi esetben a törvény rendesen alaptőkét kiván : e tőke csak látszólag szerepel:a társaság jogilag önálló, de gazdaságilag csak ügynöke a kartell tagjainak, a ki részökre átveszi és köztük felosztja a megrendeléseket. Hogy e szerep lényegesen különbözik attól, a melyet a nyereségfelosztó kartellek központi szerve, a kereskedelmi tennivalókat a tagok helyett intéző társasága végez: nyilvánvaló, bár az életben az elnevezések e különbséget eltakarják s a kartellt kifelé képviselő társaság alapszabályai sem mindig tárják fel a valót,2) hanem csakis a kartellszerződés egészének ismerete nyújt tiszta képet. Ép .azért nagyon csekély is szokott lenni. Igy látjuk a rajnawestphaliai szénsyndikatusnál, mely évi 40 millió tonna körül járó széntermelés mellett csak 900,000 márka alaptőkével dolgozik, a 3000 részvény azonban, a mire az alaptőke oszlik, 10 darab kivételével a két alapijó kezében van. 2) A mennyiben ilyenkor a kartell tagjai mint egyleti tagok, vagy mint alkalmi egyesülések résztvevői tekintetnek. Bármikép legyen is az üzletfelosztó kartell elárusító ; szerve — mint a német „Verkaufsstelle'' forditásakép ujabban nálunk mondják: elárusító állomása — betöltve, kifelé az vagy mint alkusz, vagy mint általános meghatalmazott^ vagy mint bizományos jelentkezik. Első esetben a szerződés alapján, melyet az elárusító orgánum köt, az az egyes kartelltag köteleztetik és jogosittatik, a kinek az üzletet kiutalta. Második esetben a kartelltagok egyeteme nevében jő létre az ügylets az elárusitó-iroda körülbelül a czégvezetői tisztet tölti be. Harmadik esetben az elárusító orgánum a maga nevében szerződik, s bár a kartelltagokra ruházza át a megrendelést, a megrendelővel szemben kötelezve s jogosítva. ő lesz. Mindeme módozatok a kartellben résztvevő vállalkozók szempontjából csak a hitelszavatosság (delcredere) viselése tekintetében1) s a kartell felbomlása esetén birnak gyakorlati jelentőséggel. V. Szokás végül a kartelleket czéljuk szerint osztályozni és megkülönböztetni túltermelést megakadályozó és monopolra törekvő kartelleket.2

) Az előbbiek képviselnék a vállalkozók önvédelmét válságok ellen, az utóbbiak pedig támadó jelleggel birva, czéljuk volna a piacz felett megszerezni a kizárólagos uralmat, vagyis — a mint már keményebben megjelölni szokták e czélt: a fogyasztó közönséget kizsákmányolni. E felosztás nagyon hasznos volna ugyan a kartellpolitika szempontjából, mert megmutatná, mely kartelleket kell istápolni, támogatni, s melyeket megrendszabályozni, esetleg betiltani. Ámde a későbbiekből ki fog tűnni, hogy ez osztályozás keresztül nem vihető, elvileg hibás; hogy az a kartell, mely nyilván védelmi czélból keletkezett, idők folytán átmehet támadó kartellbe s viszont. A mint rossz vivó volna az, a ki mindig csak védelemre szorítkozik és nem használja fel a kedvező pillanatot arra, hogy támadja ellenfelét: ugy lélektanilag csak természetes, hogy a kartell erejétől s a viszonyoktól függ az, minő czélt tűzhet maga elé s érhet el adott alkalmakkor. Egy egészséges s a kartellpolitika szempontjából nagyon termékeny gondolat azonban lappang ez osztályozás alatt: annak kifejtése és méltatása azonban csak jóval alább foglalhat helyet. 3. §. A kartellek fejlődése. A kartellek történetét még nem írták meg; korán is volna az. Annyi azonban bizonyos, hogy Schönlanknak az a hires mondása,3

) melyet annyira idéznek: „1873. május !) A kartell nevében kötött ügyleteknél a hitelezésből eredő veszélyt az összes tagok viselik valamely kulcs szerint; a bizományosi minőségben működő kereskedő, bank vagy részvénytársaság magára veszi azt. 2) Ez osztályozás hazai kamaráink véleményeiben is előfordul. Menzel, a „Verein für Socialpolitik" egyik reforense az 1894. évi bécsi gyűlés alkalmából használja azt, megkülönböztetve véd- és monopolizá'ó kartelleket, hova a corner-t is sorozza. Nagy tekintélyt kölcsönzött e felosztásnak az 1897. évi osztrák kartelljavaslat indokolása, id. h. 13. lap. 8) A Braun-féle „Archiv für sociale Gesetzgebung und Statistik" III. évf. 3—4. f. „Die Kartelle, Beiträge zu einer Morphologie der Unternehmerverbände" czim alatti értekezésében.