Központi Értesítő, 1899 (24. évfolyam)

1899-05-07 / 39. szám

— 628 -Királyi törvényszék A bejegyzést rendelővégzés kelte, a czég folyó- és alszáma A czég szószerinti szövege A főtelep és a íióktelepek helye Czégvezetök és felszámoló czégvezetök A társaság jogviszonyai Irattári 1 szám 1 Jegyzet Zombori törvényszék 1899. április 8. 4436. sz. 239/2 Schäffer Fülöp és fia Filipp Schäffer und Sohn Főtelep Zombor A 239/1. sorsz. alatt a 3-ik rovatba történt «Kula» főtelep bejegyzésének kiigazitásakép «Zombor» főtelep bejegyeztetett. (Lásd 1899. évf. 23. számát.) A kereskedelemügyi m. kir. minister 1898. évi október !9-én 57211. sz. a. keit s a fölvidéki házalók hetivásár látogatási jogának szabályozására vonatkozólag Borsodvármegye alispánjához intézett rendelete. Herkely István és társai házalási ügyében az alispán ur részéről folyó évi május hó 6-án 4617. sz. a. hozott és az elsőfokú iparhatósági határozattal megegyező másodfokú határozatot, mely nevezetteket eltiltja attól, hogy Borsodvármegye egyes községeit mint állítólag felsőmagyarországi házalók, kizárólag a hetivásárokon való árusítás czéljából látogassák, egyben pedig ugy nevezetteket, mint mindazokat, kik állandóan egy helyen folytatnak házalást, arra kötelezi, hogy iparigazolványt váltsanak, ellen esetben pedig a jogosultlanul gyakorolt ipar további gyakorlását hagyják abba, a fent nevezettek részéről közbevetett fölebbezés folytán felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági határozatnak azon részét mely szerint Herkely István és társai attól, hogy házalókönyveik alapján kizárólag hetivásárokat látogathassanak, eltiltották, ezennel jóváhagyom mert az 1887 : XVIII. t.-cz. alapján biztosított azon kedvezmény, hogy a felső vidéki házalók a hetivásárokat is látogathatják, csak azon felsővidéki egyénekre vonatkoztatható, a kik a házalást- tényleg gyakorolják, vagyis állandóan helységről helységre és házról házra járva meghatározott eladási hely nélkül árusítanak s csak e mellet jelennek meg az útba eső községekben tartott hetivásárokon is; ellenben nem terjedt ki a törvény jelzett kedvezménye azokra az egyénekre, —• bárha felsővidékiek volnának is, — a kik valóságos házalás nélkül csak hetivásárokat látogatnak, minthogy a házalókereskedés alatt a fennálló házalási szabályok 1. §-a értelmében áruknak helységről-helységre és házról-házra való járás mellett meghatározott eladási hely nélkül való eladása értendő, minélfogva azok, kik egy községben letelepedve, a helységről-helységre és házról-házra való járás teljes mellőzésével — a mintegy áruraktárt képező állandú lakásukban felhalmozott árukkal, — csupán egy és ugyanazon községek hetivásárainak látogatásával foglalkoznak, házalóknak egyáltalán nem tekinthetők, s ily czélra hazalási engedély nem is adható. Hasonlóképpen jóváhagyom a másodfokú határozat azon részét is, mely szerint fentnevezetteket, a mennyiben ipart űzni szándékoznak, szabályszerű iparigazolvány váltására kötelezi, azonban a Czim idézett határozata utolsóelőtti bekezdésének következő szövegezésével: Herkely István és társai nemkülönben bárki más, abban az esetben, ha áruraktárukból helységről-helységre való járás nélkül csupán lakóhelyükön folytatnak árusítást, rendes kereskedőknek tekintendők s mint ilyenek, üzletük gyakorlásához az 1884. évi XVII. t.-cz. 4. §-a értelmében, az ezen törvény 156. §-ában megállapított büntetés külömbeni alkalmazásának terhe mellett, az illetékes elsőfokú iparhatóságtól szabályszerű iparigazolványt váltani tartoznak. Megjegyzem azonban, hogy a mennyiben többször nevezettek iparukat az 1884. évi XVII-ik törvényczikk értelmében nyert iparigazolvány alapján, mint rendes kereskedők fogják helyben folytatni, reájok az 1884. évi XVII-ik törvényczikk 50. §-ának határozmányai irányadók, vagyis hetivásárokat csak oly helyen látogathatnak, hol a hetivásár nem helyben lakó iparosok részére, az 1887. XVIII. törvényczikk alapján alkotott szabályrendelettel megnyittatott. Folyó évi augusztus hó 10-én 8400. sz. a. kelt jelentésének mellékleteit Czirnnek idecsatolva visszaküldöm. A kereskedelemügyi ministernek 1899. évi április hó 9-én 5272. szám alatt a házalási engedélyekről vezetett jegyzék kiállítása tárgyában valamennyi törvényhatósághoz intézett rendelete. Tudomásomra jutott, hogy egyes törvényhatóságoknak a kiadott házalási engedélyekről vezetett jegyzékei igen hiányosak, mert arról, hogy az illető törvényhatóságban engedélyt nyert házalók üzletüket mily árukkal folytatják kellő felvilágosítást nem nyújtanak, továbbá mert a törvényhatóságok által vezetett ezen jegyzék összeállítása tekintetében nincs meg a kellő egyöntetűség. Ezzel szemben pedig kiváló érdekkel bírna annak ismerete, hogy egyes vidékek lakossága mily mértékben foglalkozik a házaló kereskedéssel, melyek azon f'ontosabb áruk melyeknek vándorolva forgalomba hozására az illető vidék lakossága legszívesebben adja magát és végül mily mértékben keresnek fel a házalók idegen országokat is, ezek közt pedig első sorban Ausztriát. A kiadott házalási engedélyekről vezetett jegyzékek összeállítására vonatkozólag szükségesnek tartom tehát következőket elrendelni: Minden törvényhatóság köteles a kiadott házalási engedélyekről időrendben készült jegyzéket és ehhez az engedélyt nyertek neveiről betűrend szerinti mutató könyvet vezetni. Az időrend szerint készült jegyzékbe külön rovatokba felveendő: 1. a házaló neve; 2. a házalási engedély ügyszáma; 3. volt-e már az illetőnek házalási engedélye és ha igen, mely évben utoljára; 4. mely árukkal való házalásra kér engedélyt; ezen főrovat ismét alrovatba osztandó és pedig következőképen : a) drótos-, sodronyos és bádogárukra; b) kelmék-, szövet-, gyapot-, selyem-, vászon- és czérnaárukra; c) a háziiparilag készített csipkék-, selyem-, gyolcs-, czérna és pamutárukra; d) üveg-, porczellán-, agyag és edényárukra; e) játék-, továbbá egyéb fa- és vasárukra;