Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A mikroszkopizálás

Ilyen „hattyúnyakú” palackok segítségével cáfolta meg Pasteur az ősnemzés elméletét

e kísérletsorozata után az ősnemzés témája eltűnt a tudományos biológia területéről.

A mikroszkopikus kutatásoknak köszönhető a sejtnek, az élő szervezetek építőelemének a felfedezése is. Az elnevezés Robert Hooke-tól (1635-1703), az Angol Királyi Tudományos Társaság egyik kiválóságától származik, aki azt 1665-ben említi egyik könyvében. Hooke a parafa méhsejtszerű szerkezetét leírva használta a sejt kifejezést. Bár ebben az esetben nem annyira magát a sejtet, mint inkább annak vázát határozta meg, az elnevezés gyökeret vert. Ezt követően sokan leírtak és lerajzoltak valódi növényi és állati eredetű sejtet, többek között Malpighi is. Igen sokáig tartott azonban, amíg biológiai szerepüket és jelentőségüket megértették.

Az 1830-as évek végén fogalmazódott meg, hogy az élő szervezetek sejtekből épülnek fel. Ezt először egy botanikus tudós, Jakob Mathias Schleiden (1804— 1881) fejtette ki tanulmányában. Őt követte Theodor Schwann (1809-1885), aki ugyanezt az állatvilág és az ember vonatkozásában mondta ki. A sejttan befogadására az akkori természettudományos közgondolkodás már érett volt. Viták csak abban a kérdésben támadtak, hogy vajon a sejtek egy közös alaktalan masszából, az úgynevezett „blastemá”-ból alakulnak-e ki, vagy speciális előformákból.

A kutatások következő szakaszában tisztázódott, hogy „minden sejt sejtből származik” (latinul: omnis cellula ex cellula), ahogyan azt klasszikus megfogal-78