Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Az orvosi művészet kezdete

Az orvosi művészet kezdete

MÍTOSZ ÉS TEMPLOMI GYÓGYÍTÁS

Az orvoslásnak mindig volt valamilyen eszményi, illetve eszményesített őse. Ezt az őst egyes népeknél akár a főistenek között is megtalálhatjuk. Ilyen volt például a babilónaiak Marduk nevű istene, akit számukra a felkelő nap testesített meg.

A régi egyiptomiak több, egészséget védő, gyógyító hatalmú istent is tiszteltek. Emellett volt egy Imhotep nevű orvosősük, aki valóban élt az időszámítás előtti 3. évezredben. Feltehetően kiváló képességű, sokoldalú ember lehetett. Több tényszerű adat is fűződik alakjához, ezek nagy államférfinak és építésznek tüntetik fel. A ma is látható hires szakkarai lépcsős piramis építését is neki tulajdonították. Orvosi művészetéről viszont semmi konkrétumot sem tudunk.

A görög mitológiában is helyet kap az orvostudomány. Minthogy ez a hagyomány jelképeiben ma is eleven, erről részletesebben kell szólnunk. Ismeretes, hogy az ógörögök milyen színes, érzékletes történeteket találtak ki a természeti, társadalmi és politikai események értelmezésére. Az orvoslás kezdeteiről a következőket gondolták.

Apollón, a fény istene szerelmi viszonyt folytatott egy Korónisz nevű nimfával. Korónisz már teherben volt, amikor hűtlenség gyanújába került, emiatt Apollón megölette. A meg nem született fiúgyermeket azonban sikerült császármetszéssel az anya méhéből világra hozni. A gyermek az Aszklépiosz nevet kapta. Isteni apja megbízott egy kentaurt, akit Kheirónnak hívtak, hogy nevelje fel. Ez a Kheirón egykor harcban megsebesült, és a sebét gyógyfüvekkel kúrálta, amelyeknek kitűnő ismerője volt. Aszklépiosz a kentaurtól kiválóan megtanulta a gyógyítás művészetét. Ebben annyira jártas lett, hogy még a holtakat is életre tudta kelteni. Plútón, az alvilág istene emiatt bepanaszolta a főistennél, Zeusznál, hogy ilyen módon üres lesz az alvilág. Zeusz haragra gerjedt, és nyom-