Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A szervezet mint gépi modell

mindenütt, ahol betegség fordul elő, helyben megtalálható a megfelelő gyógyszer is, ami formájával, színével elárulja a rendeltetését. A szív alakú gyógynövények a szív, a sárgák az epebajok gyógyítására valók stb. Ez persze naivitás, de érzékelteti, hogy mennyire ösztönös és természetközeli módon gondolkozott Paracelsus.

Életrevalóbb volt az a lényegében helyes felismerése, hogy az egyes testüregekben (vesemedence, húgyhólyag, epehólyag) megjelenő kövek vagy az ízületekben, az erek falán létrejövő meszesedés vegyi folyamatok végtermékei.

Bármint vélekedjünk e tudományos életmű értékéről, a vegyészet és a medicina elsőként Paracelsusnak köszönhetően kapcsolódott össze. Igaz, hogy ez a szemlélet teljes kibontakozásában csak évszázadokkal később gyarapította az orvosi munkát, de ez már nem Paracelsuson múlt.

Nemcsak a korabeli kémia, hanem a mechanikai fizika is igen erősen hatott a megújuló orvostudományra. Ebből alakult ki a iatrofizika irányzata. Itt már igen tekintélyes természettudósok és eredmények szolgálhattak példaképül. Elég, ha csak a fizikus Galileire (1564-1642) és a filozófus-természettudós Descartes-ra (1596-1650) hivatkozunk. Galilei több éven át Padovában is előadott. Ottani fellépése mély nyomot hagyott későbbi nagy orvostudósokban is.

Galilei úgy tanitotta, hogy a természetet a matematika nyelvén írták. Mindent mérni kell, és amit nem lehet, azt mérhetővé kell tenni. E szellemben kutatott a 17. század első évtizedeiben Santorio Santorio (1561-1636) itáliai tudós, aki teljesen újszerű vizsgálati módszereket dolgozott ki a szervezet anyagcsereforgalmának mérésére. Pályája kezdetén Santorio éveken át gyakorlóorvosként dolgozott Lengyelországban, ahol igen jó szakmai hírnevet szerzett. Gyakran hívták konzíliumba, ilyen okból többek között hazánkban is járt. A vándorlás éveit a letelepedés és az elmélyedő tudós élet időszaka váltotta fel. 1611-től a padovai egyetem tanára lett. 1624-ben megvált a katedrától, hogy figyelmét teljesen a kutatásnak és az orvoslásnak szentelje.

1614-ben jelent meg tudósi tekintélyét megalapozó-----munkája. Az általa vizsgált kérdés az volt, hogy a le-58 vegőcsere vajon kizárólag a tüdőben történik-e, vagy