Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Az orvostudomány ébredése

A 17. század végén így gúnyolták ki a régi tipusú ..könyvtudós” orvost

na Perzsia területén tevékenykedett. Híres művében, a Kánonban összefoglalta és rendszerezte kora egész orvostudományát. Rhazes Bagdadban orvoskodott. Nagyszerű betegségleírásokat (himlő, kanyaró) hagyott hátra. Az arabok jelentősen gyarapították a gyógyszerkincset, sok új kémiai szert vezettek be a gyakorlatba. Nagyméretű, jól felszerelt kórházaik voltak, ahol rendszeres orvosképzés is folyt.

A középkori egyetemeken a medicina csak azért foglalhatta el előkelő helyét az alaptudományok sorában, mert tanait magas szintű filozófiai érveléssel és logikai rendszerezésben adták elő. Tekintélyét elsősorban ez biztosította. Igaz, ez a tekintély megmerevítette, gátolta az új problémák felvetését és megoldását. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ha nem lett volna az orvostudomány skolasztikus tekintélye, ha kiszorult volna az egyetemi képzésből, úgy az orvoslás évszázadokra megreked az egyszerű iparok szintjén.

A reneszánsz nagy orvostudósai semmi esetre sem indíthatták volna meg harcukat a medicina megújításáért azon a színvonalon, ahogyan az történt.

Mert ahhoz, hogy kritizálhassunk és megjavíthassunk valamit, például egy épületet, annak az épületnek már állnia kell.