Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
Az orvostudomány ébredése
bér egészsége, illetve betegsége. Eszerint a betegségek általánosságban e négy „elemi minőség” szerint osztályozhatók. A túlságos meleg, hideg stb. által okozott kórképeknél a gyógykezelés az ellenkező tulajdonságúnak tartott anyagokkal kell, hogy történjék. Abban a korban, amikor még nem létezett a vegyészet tudománya, az „elemi minőségek” szempontjából osztályozták a gyógyszereket is, illetve minden olyan növényi, állati és ásványi eredetű terméket, amit ilyen célra felhasználtak. Meleg tulajdonságúnak tartották például a borsot és a hagymát, hidegnek a mentát és a hal húsát, száraznak a konyhasót stb. Léteztek furcsa kombinációk is. A tengervíz például egyszerre volt nedves és száraz hatású. E gyógytan magas színvonalon még fokozati különbségeket is megállapított e tulajdonságok között, mind a betegségek, mind a gyógyszerek szempontjából. Ha egy gyulladást például második fokozatúnak tartottak, úgy azt azonos fokozatú hűsítő anyaggal kellett kezelni. Bármint vélekedjünk is erről az elméletről, évszázadokig logikusan meg lehetett vele indokolni a gyakorlatban alkalmazott terápiás előírásokat, beleértve az étrendieket is. A császárkori Rómában a rendelkezésre álló gyógyszerkincs roppant bőséges volt. A gyógyszerekről szerzett addigi ismereteket az 1. században élt kitűnő katonaorvos, Dioszkoridész egy nagy átfogó munkában dolgozta fel és osztályozta. Galénosz erre a műre is támaszkodhatott, amikor terápiáját kialakította. Jellemző rá, hogy a gyógyszerhatásokat bonyolultan kombinálja receptjein. Csupán a növényi eredetű anyagok közül 473-félét használt fel. Az ajánlott gyógyszereket főként porok, pasztillák, végbélkúpok, kenőcsök, tapaszok, teák, alkoholos oldatok formájában alkalmazta. A galénoszi művek összességükben magukban foglalták az antik görög-római orvostudomány egészét, az addig elért legmagasabb szinten. Abban a korban még nem létezett egyetemi oktatás. A tudás átörökítése évszázadokon át a klasszikus írások ismételt másolásával, új nyelvekre fordításával történt. A galénoszi tudományos életmű átörökítésében a bizánci orvostudósok tették a legtöbbet. Minthogy az eredeti kéziratok túlnyomó többségükben elvesztek, e tanítások 32
