Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Az orvostudomány ébredése

páros lefutású, továbbá, hogy némelyek az érzést, mások a mozgást közvetítik. Galénosz „emberi” ana­tómiája természetesen sok tévedést is tartalmazott. Ezek feltárásáról és kijavításáról a következő feje­zetben olvashatunk majd. Galénosz számára az anatómia nem egyszerűen a test képleteinek felsorolását, leírását jelentette, ha­nem annak feltárását is, hogy azok mire képesek és mire valók. Egy helyen ezt írta: „Hippokratész taní­tásainak igazságát és pontosságát nemcsak híveinek és ellenfeleinek olvasásakor ítélhetjük meg, hanem azáltal is, hogy közvetlenül behatolunk a természet­be, és megfigyeljük az állatok (élet)működését mint a természeti kutatás tárgyát.” „...Az arra alkalmas állati részekben rejlik valamely működés elvégzésé­nek a lehetősége.” E mondatok rendkívül fontosak. Kifejezik, hogy a legtekintélyesebbb klasszikusokat is a valóság köz­vetlen vizsgálatával kell és helyes szembesíteni. Meg­fogalmazzák továbbá az anatómiai és az élettani vizs­gálódások szoros összefüggésének követelményét. Sajnos e követelmények a következő másfél ezer esz­tendőben távolról sem valósultak meg. Ellenkezőleg, az lett a jellemző, hogy a klasszikusokat dogmatiku­san szajkózták, az anatómiai és az élettani kutatáso­kat pedig elhagyták. Galénoszt mélyen áthatotta a szerkezeti felépítés és a működés egységének eszméje. Mindent az eleve feltételezett célszerűség szempontjából értelmezett és magyarázott. Ebben hatással volt rá a legtekintélye­sebb antik filozófus, Platón, valamint Arisztotelész, a kiemelkedő természettudós. De befolyásolta gondol­kozását a Teremtő átfogó bölcsességébe vetett hit is. Bár nem volt keresztény, lehetséges, hogy ezt a hitet az akkor emelkedőben lévő új vallás híveitől vette át. A célszerűségi gondolat sok szerencsés és zseniális felfedezéshez adhat kulcsot. Benne rejlik azonban egy nagy veszély lehetősége is. Az ugyanis, hogy ha egy tudós eleve elképzeli valamely szerv vagy testrész működését, az kutatásai közben beszűkítheti, elterel­heti figyelmét, meghatározhatja, hogy mit és hogyan vesz észre. Galénosz például hibásan képzelte el a vér mozgását a szervezetben. Éles szemű megfigyelő volt, mégis ez az előítélet megakadályozta abban, hogy a szív szerkezetét és a vénabillentyűk szerepét megérthesse. 29 л

Next

/
Oldalképek
Tartalom