Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Utószó

Előfordul a másik véglet is, amikor a gyakorló orvos eleve bizalmatlanul fogadja a kísérleti laboratóriumban tett felfedezéseket, az elméleti eredményeket. Azok, akik így gondolkoznak, azt szokták mondani, hogy állatkísérletekkel nem lehet utánozni az ember élettani reagálásait, az ott szerzett tapasztalatok az emberrel foglalkozó szakember számára keveset vagy semmit sem mondanak. Ebben a véleményben csak annyi az igazság, hogy az állatkísérletek eredményeinek kritikátlan átvétele valóban súlyos hiba. Ám az is tény, hogy több roppant jelentőségű, az emberre is áldásos orvosi felfedezéshez jutottunk már állatkísérletek nyomán.

A legtöbb orvosi felfedezés végül is nem úgy valósult meg, ahogy azt az alkotó tudós eredetileg elképzelte. Ehrlich Salvarsanja egyszeri beadás után nem pusztította el a szifilisz kórokozóit. A gyógyulás csak többszöri injekciózás hatására következett be. Ez a gyógyszer nem is volt annyira veszélytelen, hogy ne lett volna szükség későbbi tökéletesítésére.

Behring eleinte azt gondolta, hogy a védősavó-kezelés annyira ártalmatlan, mintha tiszta vizet fecskendezne a betegbe. Utóbb kiderült, hogy életveszélyes szérumbetegséget okozhat, amire a terápiában tekintettel kell lenni. Még a zseniális Robert Koch is súlyosan csalódott, amikor a gümőkór általa kidolgozott oltóanyagát, a tuberkulint alkalmazni kezdték a gyakorlatban. Kiderült, hogy az sokkal inkább árt, mint használ a betegeknek. Évtizedekig kellett még várni, amíg a valóban tökéletes oltóanyagot felfedezték.

Több ilyen és hasonló példát sorolhatnánk még annak igazolására, hogy gyakran milyen hosszú út vezet a felfedezéstől a végleges gyakorlati alkalmazásig. Ebben az átalakító folyamatban igen sokan vesznek részt. Hosszú ideig tart, amíg az egyéni alkotóműhelyből kikerült felfedezés szinte személytelen, mindennapos dologgá válik, amíg a nagy tudós nevét már kisbetűvel írjuk, amint az a pasztőrözés és a röntgenezés esetében történt.

Az orvostudomány kiemelkedő alkotó egyéniségeinek munkássága végül tehát beolvad az emberiség kollektív tudásába. Ezzel küldetésük beteljesült. Legjobbjaik életútját és sorsát felidézve érezzük át igazán, milyen mély kapcsolat fűz hozzájuk.

Könyvünk hősei nem voltak tévedhetetlen, fel174