Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A hagyományos sebészettől a modern műtétekig

legeztesse a pácienst. Morton körültekintően tájékozódott, saját magával is kísérletezett, mielőtt a gyakorlatban alkalmazta volna az eljárást. Ezután a rendelőjében sikeres érzéstelenítéssel távolította el egyik betege fogát. 1846 októberében ugyanezt teljes nyilvánosság előtt Warren professzor intézetében is bemutatta.

Morton ugyan titkolni igyekezett, hogy milyen gázt használt az altatáshoz, az mégis hamar kitudódott.

Az eljárás rendkívül gyorsan, hónapok alatt elterjedt, mind Amerikában, mind Európában. 1847-ben Balassa János (1814-1868), a korszak legkiválóbb magyar sebésze hazánkban elsőként végzett altatásos műtétet.

Morton és Jackson ezalatt elkeseredett, kíméletlen küzdelmet folytattak egymás ellen a felfedezés el■

sőbbségéért. A harc egyértelműen egyikőjük javára sem dőlt el. A részükre Párizsban megítélt tudományos kitüntetést és pénzjutalmat is megosztottan kapták.

Az altatás módszerének felfedezői bizony szomorúan végezték.

Wellsről már szóltunk. Jackson elmegyógyintézetbe került. Morton anyagilag és erkölcsileg tönkretette magát, miközben hosszú éveken át szélmalomharcot folytatott jogaiért és követeléseiért.

A műtéti altatás céljára hosszú évtizedekig az éter vált be leginkább. Átmenetileg, az 1850-es évektől kiszorította ugyan a kloroform, ami kellemesebb illatú és gyors hatású anyag. Idővel azonban kiderült, hogy a kloroform - ha ritkán is - váratlan szívhalált idéz elő. A tartós altatásra ezért alkalmatlannak minősítették.

A sebészeti munka feltételeit nagymértékben javította a helyi érzéstelenítés felfedezése. Ez abból áll, hogy a műtét területére vagy az azt ellátó érzőideg közvetlen közelébe a fájdalomérzést megszüntető oldatot juttatnak be. Ehhez mindenekelőtt a dugattyús rendszerű injekciós fecskendő feltalálására volt szükség, amire az 1850-es évek elején került sor.

A műtéti érzéstelenítésre bevált oldat hatóanyagát a dél-amerikai kokacserje leveléből vonták ki. Ezt a növényt az őslakó indiánok már hosszú évszázadok óta ismerték, és doppingszerként rendszeresen rágcsálták. Azt tapasztalták, hogy frissítő hatású, nehéz munkában, éhezéskor javítja a közérzetet, segít elvitől