Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
A hagyományos sebészettől a modern műtétekig
De miért végezték ezeket a műtéteket? Az esetek egy részében orvosi meggondolásból. Ha valakinek nagyot ütnek a koponyájára, úgy a csont berepedhet, betörhet. Ha ezt a sérülést magára hagyják, rövidesen gennyedés indul meg, és a halál elkerülhetetlen. A gyógyulás alapfeltétele a szennyezett csontszilánkok eltávolítása, a seb kitisztítása és bekötése. A koponyalékelésre tehát többnyire sebesülés miatt került sor. Ám az is előfordult, hogy valakinek gyakori fejfájás vagy visszatérő görcsrohamok miatt fúrták meg a koponyáját. Ilyenkor valószínűleg a benne feltételezett rossz szellem eltávozásához igyekeztek kaput nyitni. Az időnként önkívületbe eső emberek közé tartoztak a szellemidéző és -űző képességekkel felruházott törzsi varázslók is. A népi szójárásból is ismert „agyafúrt” ember mindenképpen különleges észjárású lehetett. Az állattartás elterjedése gyarapította a tapasztalatokat az állati sérülések ellátásában. Ősrégi műtét az állattenyésztésben gyakran alkalmazott eljárás, a nemi mirigyek eltávolítása. A jégkorszaki barlangrajzok tanúsága szerint az ősember - lehet, hogy szertartási okból - a kézujj csonkítására is vállalkozni mert. Bizonyos, hogy jóval az orvostudomány kialakulása előtt végeztek egyszerű sebészeti műtéteket. A már említetteken kívül: vért bocsátottak le, fogat húztak, Őskori lékelt koponyák. A beavatkozást többnyire gyógyító szándékkal, más esetekben mágikus célzattal végezték 151
