Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Változatok a betegségek felismerésére

felgyorsulása többnyire gyulladásos folyamatokra utal. Ilyenkor kóros, nagy molekulájú fehérjék szaporodnak fel.

A vér mikroszkopikus diagnosztizálásának lehetősége hatalmasan fejlődött az 1870-es években bevezetett új technika (olajimmerzió, kondenzorlencse) alkalmazásával és a sejtfestési eljárások tökéletesítésével. A vér alakos elemeinek színezésére anilinfestékeket használtak, ezáltal új, addig teljesen ismeretlen formájú és rendeltetésű sejtek tűntek elő. Megismerték az őssejttípusokat, amelyekből a kifejlett, végleges formák származnak. Betekinthettek a vérképző szervek működésébe is.

E felfedezéseknek köszönhetően sikerült elkülöníteni a vérszegénység különböző formáit s felismerni az eltérő eredetű és súlyosságú vérképző szervi daganatokat. Az orvosok egyre inkább a minőségi vérkép alapján tájékozódtak, ami eligazította őket a gyulladásos betegségek prognózisában, a műtéti javallatok felállításában stb.

Könnyen elképzelhető, milyen hatalmas segítséget jelentettek a fertőző betegségek elkülönítésében a bakteriológiai felfedezések! A jellemző kórokozó megtalálása a legtöbb esetben a betegség megállapítását is jelentette. Bár e szabály alól akadtak kivételek. Ismeretessé vált, hogy a kórokozók olyan egyén váladékából is kimutathatók, aki nem beteg. Ezek a környezetükre veszélyes emberek, a bacilusgazdák.

A bakteriológiai kutatások során kiderült, hogy valamely fertőző betegségben szenvedő vagy abból már kigyógyult ember vérsavójában felszaporodtak és tartósan jelen vannak olyan ellenanyagok, amelyek a kórokozó baktériumot vagy annak méreganyagát képesek megkötni, hatástalanítani. Ez a reakció laboratóriumi körülmények között, kémcsőben is végbemegy. Számos eljárást dolgoztak ki a fertőző betegségek felismerésére. Megállapították, hogy a vizsgált ember vérsavója milyen baktériummal szemben termelt ellenanyagot tartalmaz, milyen kórokozóval fertőződött. Számos ilyen laboratóriumi próbát dolgoztak ki. Némelyiket szűrővizsgálatként a mindennapi gyakorlatban is alkalmazták. Ilyen például a Wassermann-reakció, ami a múlt legveszedelmesebb nemi betegségének, a szifilisznek (vagy vérbajnak) kimutatására szolgál.

A vérsavókutatások során tisztázódott a vércsopor-