Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Az orvosi művészet kezdete

ensek a templomban gyakran fogadalmi ajándékot, úgynevezett „ex votó”-t, helyeztek el. Ezek általában feliratos domborművek, amelyek arról is tudósítanak, hogy a betegség melyik testrészt érintette.

Bármily idillikus is volt a templomi gyógyítás kultusza, az semmiképpen sem vezethetett tovább a babonákkal és a sejtésekkel keveredett, tapasztalati orvoslásnál. A görög szellem azonban ennél jóval magasabb szintre jutott. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan is történt ez, röviden foglalkoznunk kell e fejlődés előzményeivel és feltételeivel.

Amikor az ógörög törzsek az időszámítás előtti 2. évezred végén az Égei-tenger partvidékén és szigetein letelepedtek, fejlett ősi kultúrák és civilizációk szomszédságában találták magukat. Közvetlenül főleg a krétai és az egyiptomi birodalom népeinek tudománya és művészete hatott rájuk. Az orvoslás terén leginkább az egyiptomiaktól tanultak sokat.

Antik hálaadó táblák.

Az általában feliratos domborművek arról tudósítanak, hogy a betegség melyik testrészt érintette

Az egyiptomi orvostudománynak akkortájt igen nagy tekintélye volt. A Földközi-tenger partvidékén uralkodó fejedelmek, ha csak tehették, egyiptomi orvost alkalmaztak udvarukban. A fáraók ősi birodalmában az évezredek során roppant tudásanyag halmozódott fel. Igen sokféle betegséget ismertek és különítettek el, aprólékosan jellemzett tünetek alapján. Az időszámítás előtti 1500 körül keletkezett úgynevezett Ebers papiruszon 876-féle recept olvasható. Ezekben a készítményekben több mint 500-féle alapanyagot említenek: ásványi anyagokat, növényi és állati termékeket. Az utóbbiak között számunkra szó-