Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Harc a fertőző betegségek ellen

az anthrax esetében is hogy egyes betegségek előfordulásakor a vérben vagy más testváladékban bizonyos alakú baktériumok nagy mennyiségben találhatók. Ez természetesen felvetette azt a lehetőséget, hogy e betegségek okozói. Sokan azonban úgy gondolták, hogy a baktériumok nem annyira okai, mint inkább következményei a betegségeknek. Azt képzelték, hogy a már megbetegedett testrészekben, nedvekben utólag telepednek meg és szaporodnak el. E roppant fontos kérdést csak kísérleti bizonyítékokkal lehetett eldönteni. A tudományos bakteriológia alapvető felfedezései elsősorban két kutató, a francia Pasteur és a német Koch nevéhez fűződnek.

Louis Pasteur (1822-1895), akinek a nevével már az ősnemzés elméletének cáfolatakor találkoztunk, vegyész volt. Ez annyiban volt szerencsés, hogy már fiatal szakemberként a ferment folyamatokkal kezdett foglalkozni. Régebbi megfigyelésekre támaszkodva abból a feltevésből indult ki, hogy bizonyos erjedési és rothadási folyamatok az élő szervezetekben megtelepedett mikroszkopikus élősdiek (paraziták) növekedésével, elszaporodásával vannak összefüggésben. Ezzel kapcsolatban többféle kémiai reakciót tanulmányozott. Foglalkozott az alkoholos erjedés iparilag is igen jelentős problémájával. Meggyőződött róla, hogy a folyadékban kimutatható baktériumféleségek arányán múlik, hogy a szőlő borrá alakul-e vagy pedig megecetesedik. Hasonlókat észlelt a tejtermékek erjedési folyamatában is.

E megfigyelései nyomán kidolgozta a róla elnevezett „pasztörizálás” módszerét. Ennek az a lényege, hogy az 50-60 °C-ra melegített termékeket (tej, bor, sör stb.) a megromlásukat okozó baktériumok káros hatásától meg lehet védeni, anélkül hogy eközben fogyasztási, élvezeti értékük csökkenne.

Pasteur az 1860-as évek második felében megbízatást vállalt egy Dél-Franciaországban pusztító selyemhernyó-betegség kórokának felderítésére. Évekig gyűjtötte megfigyeléseit, és kimutatta, hogy a nagy ipari kart jelentő selyemhernyóvészt szintén egy mikroszkopikus élőlény okozza. A megbetegedett és az egészséges selyemhernyótörzsek elkülönítésével sikerült megszüntetnie a járványt. Ezzel akkora népszerűségre tett szert, hogy az egyik érintett kisváros polgármestere aranyból kívánta felállítani a szobrát.

A korabeli baromfitenyésztők gondjai közé tartó-