Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
Harc a fertőző betegségek ellen
nők, istállószolgák, pásztorok, akik egyszer megkapták a tehénhimlőnek nevezett szarvasmarha-betegséget, ezt követően védettek lesznek az emberi himlővel szemben. Ez a betegség az emberen igen könnyű lefolyásúnak bizonyult. Jenner azt is megállapította, hogy ha olyasvalakit oltott be hagyományos módon himlő ellen, aki valaha már átesett a tehénhimlőn, úgy annál az oltás nem eredt meg. Ez pedig azt jelentette, hogy a fertőzéssel szemben ellenálló. Évekig gyűjtötte erre vonatkozó megfigyeléseit, és egyre biztosabb lett feltevésében. Annyira, hogy 1796. május 14-én merész kísérletre szánta el magát. A szomszédos majorságban tehénhimlőjárvány tört ki. Az egyik ott dolgozó béreslány is megbetegedett. Jenner az ő himlőhólyagjából vett nyiroknedvvel beoltotta a nyolcesztendős James Phippset. Az oltási reakciók enyhe formában zajlottak le. Hat héttel ezután került sor a veszélyes, de döntő kísérletre. Ezúttal igazi himlővel fertőzte meg a gyereket, de ennek semmi következménye nem lett. Akkor sem, amikor néhány hónappal később megismételte ezt a kísérletet. Egyértelműen kiderült, hogy a tehénhimlő átoltása az emberi himlővel szemben védettséget eredményez. Ennek az oltási módszernek a halálozási veszélye - mint az utólag, sok tízezer oltás után statisztikailag igazolódott - csupán töredéke az addiginak. Az új eljárást vakcinálásnak nevezték (a vacca olaszul tehenet jelent). Jenner bejelentette felfedezését az Angol Királyi Tudományos Társaságnak. Ebben az írásában azt is kifejtette, hogy a civilizáció fejlődése magával hozta az emberek és az állatok szorosabb együttélését. Ennek okai a gazdasági előnyökön kívül a pompaszeretet, a luxushoz való vonzódás. Az addig vadon élő állatok és az ember között új, szorosabb kapcsolat alakult ki, ami a közös betegségekben is megnyilvánul. A Királyi Társaság akkor még nem fogadta egyértelmű helyesléssel a bejelentést. Még több, meggyőző bizonyítékot követelt, amiben igaza is volt. Jenner tovább folytatta vakcinációit. 1798-ban könyvet jelentetett meg, amiben nemcsak az új oltási módszert írta le, hanem előadta elképzeléseit a tehénhimlő okairól és hatásairól is. Még ez a könyv sem jelentett áttörést az elfogadtatásban. A tapasztalatok azonban most már halmo-100
