Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Harc a fertőző betegségek ellen

mőkre és a kisgyermekekre azonban rendkívül veszé­lyes. Akkoriban az ötévesnél fiatalabbak kb. négyötö­de himlőben halt meg. A himlőnek emellett gyakran egész életre kiható utókövetkezményei voltak. Például a kiütések nyo­maként megmaradó himlőheg, ami főleg az arcot csúfította el. A szemre terjedő himlő vakságot okoz­hatott. Kölcsey Ferenc, Himnuszunk nagy költője is gyermekkori himlő miatt vakult meg az egyik szemére. A himlőjárvány egyaránt pusztított a kunyhókban és a palotákban, nem voltak mentesek tőle az uralko­dócsaládok sem. Mária Terézia is megkapta, s két gyermekét vesztette el e betegség következtében. Ért­hető hát, miért fogadták olyan kedvezően a himlőol­tásokat az arisztokrata körökben. A Távol- és Közép-Keleten évezredek óta ismerték a himlőt. Azt is régóta tudták, hogy aki e betegséget egyszer már megkapta, az egész életére védett marad vele szemben. E megfigyelésből adódhatott egyszer az a gondolat, hogy ha valakit enyhe hatású kór­anyaggal mesterségesen megfertőznek, úgy az a könnyű lefolyású himlő után tartós védettséget sze­rezhet. De hogyan lehet enyhe himlőt előidézni? A kínaiak ősidők óta megtalálták erre a megoldást: a himlőbeteg kiütésének nyirkával és pörkével oltottak. Akár úgy, hogy a fertőző anyagot az oltandó bőrfelü­letre dörzsölték, akár úgy, hogy az orrnyálkahártyára kenték. Lehet, hogy a kínai eljárás jutott el a Közel-Kelet­re. A 18. században a török birodalom területén élő görög parasztasszonyok rendszeresen felkerestek olyan családokat, amelyeknek gyermekeit a szülők oltatni kívánták. Ezek az asszonyok friss himlőnyir­kot hoztak magukkal, amit egy kiürített fél dió héjá­ban tároltak. Ebből az anyagból cseppentettek a gyermek karján karcolt felületes sebre. Ha az oltás megfogant, a beoltott néhány nap elteltével könnyű betegséget kapott, amiből rövidesen, kellemetlen kö­vetkezmények nélkül meggyógyult, miközben a him­lő elleni védettséget megszerezte. A török fővárosban élő angol követ felesége, Mon­tagu asszony érdeklődését rendkívül felkeltette egy ilyen esemény. Személyesen meggyőződött a dolog­ról, és olyannyira megtetszett neki, hogy a saját fiát is beoltatta ilyen módon. Az eljárásra felhívta egy, a társaságában lévő angol orvos figyelmét is. Nem sok-97

Next

/
Oldalképek
Tartalom