Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - IV. Fejezet. A munkások önsegélye
305 nincsen befolyása. Ezt a befolyást biztosította neki az 1920-ból származó rendelkezés. Németországban tehát mind erősebben domborodott ki a békéltetés céljaként a kollektív szerződések kötésének előmozdítása és a munkaviszonyok ily alapon való elrendezése. Az Egyesült Államokban az 1935. évi törvény külön hatóságot (National Labor Relations Board) létesített a békéltetés és kollektív szerződések kötésének előmozdítására.1 Dániában és Kanadában törvény mondja ki azt, hogy bizonyos esetekben csak akkor megengedett a sztrájk, ha előzetesen megtörtént a békéltetési kísérlet. Skandináviában fejlesztették ki azt az eljárást, hogy hivatott pártatlan közeg megállapítja a munkaviszály tényállását és annak hivatalos közzétételével a közvélemény ellenőrzését hívja mintegy segítségül a túlkövetelődző féllel szemben. A kötelező békéltetés fejlődését általában a világháború nagyon előmozdította A háború alatti sztrájktilalom szükségessé tette a békéltetés kötelező alapra helyezését és bár Anglia, mihelyt a viszonyok megengedték, letért erről az útról, mégis egyes országokban ez megmaradt. Az első világháború alatt Magyarországon is hatósági rendelkezés alapján állítottak fel békéltető szerveket, az ú. n. panaszbizottságokat. Működésűk nagyban hozzájárult a munkaviszonyok javításához. A háború megszűntével azonban e bizottságok is megszűntek és a békéltetés ügye is rendezetlen maradt, bár a kereskedelemügyi miniszter, a budapesti államrendőrség és régebben kisebb jelentőségű ügyekben az iparfelügyelők is vezettek békéltetési tárgyalásokat. Az 1923 : XXXII. te. 21. §-a felhatalmazta a kormányt, hogy a rendkívüli gazdasági viszonyokra való tekintettel a bérviszályok elintézésére paritásos alapon egyeztető bizottságokat létesítsen. Ez az 19.23. évi 6405. számú minisztérelnöki rendelettel meg is történt. La conciliation et l’arbitrage des conflits du travail. Geneve, 1933. — Wittek, E.: The Government in Labor Disputes. New York, 1932. — Weddigen, XV.: Einigungs- und Schiedsgrundsatz. (Schriften des Vereins für Sozialpolitik Bd. 179.) Leipzig, 1930. — Martin, 0.: Das Schlichtungswesen in der modernen Wirtschaft. 1929. — Methoden des gewerblichen Einigungswesens. (Schriften der Gesellschaft für Soziale Reform. H. 23—24- Berlin, 1907. és H. 45—46. Berlin, 1914.) — Ausbau und Vervollkommung des gewerblichen Einigungswesen. (Ugyanazon sorozatban 47—48. füzet.) Berlin, 1914. — Freytag, К.: Die sozialpolitische Schlichtung. 1930, — Ausländische Gesetzgebung über Berufsvereine, Einigungs-, Schieds- und Tarifwesen. 18. Sonderheft zum Reichs-Arbeitsblatt. Berlin, 1918. — Schuhmacher: Tarifverträge und Schlichtungswesen. Berlin, 1921. — Kielschowsky: Die sozialen und ökonomischen Grundlagen des modernen gewerblichen Schlichtungswesens und seine Bedeutung für die Lösung der sozialen Frage. Berlin, 1921. — Schwarzfischer, J.: Die Stellungnahme der sozialen Parteien zum Schlichtungswesen. 1931. — Dittler, XV.: Die amtliche Schlichtung und die staatliche Lohnfestsetzung in England. 1931. — Zimmermann, W..‘ Gewerbliches Einigungswesen in England und Schottland. (Schriften der Gesellschaft für Soziale Reform. H. 10.) Berlin. 1906. — Millis, H. A.: The British Trade Dispute and Trade Unions Act. 1927. — Ducksoo, Ch.: British Methods of Industrial Peace. New York, 1936. 10. A munkaügyi bíróságok. A békéltető hatóságok sajátos feladatköre a kollektív megegyezések terére esik. Nem igazi jogviták, hanem a munkás és munkaadó közötti küzdelem és az ennek kapcsán létesítendő megegyezések alkotják működési területüket. A munkásoknak azonban a munkaviszonyból is keletkezhetnek jogvitáik; így a bérkifizetések körüli viták, a felmondással kapcsolatos esetek stb-; mindmegannyi kérdés, amely a munkás számára gyenge anyagi körülményeinél fogva nagyjelentőségű, ha aránylag kis összegekről van is szó. E viták természetüknél fogva a rendes bíróságok elé tartoznának és a jogrend elvileg éppen úgy biztosítja a munkások követeléseit, mint bárki másét. Valóban azonban a munkások a munkaviszonyból folyó követeléseik peresíthetése szempontjából igen nehéz helyzetben vannak. Gyakran hiányzik törvényismeretük és így nincsenek is mindig megfelelően tisztában azzal, hogy mit követelhetnek és mit nem. Ezen kezdettől fogva igyekszenek a szakszervezetek ingyenes jogi tanácsadással segíteni. A második nehézség az, hogy a munkás elfoglaltságánál fogva nehezen járhat utána ügyeinek, mert a munkából való távoliét bérveszteséggel jár és így számára anyagi veszte1 E hatóság eredményes működéséről v. ö. Spielmans, J. V.: Measurements of the Effective of the National Labor Relations Act. (American Economic Review. 1940. XXX- köt. a 803—813. old.) Dr. Heller: Közgazdaságtan II. köt. 20
