Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - IV. Fejezet. A munkások önsegélye
300 ög, 1914. — Kautsky: Der politische Massenstreik. Berlin, 1914. — Millerami, A.: La greve et l’organisation ouvriere. Paris, 1906. — üuchosal, J.: Le boycott en droit angiais. Liege, 1935. 7. A sztrájk szabályozása. A sztrájkra vonatkozó törvényhozás a dolog természeténél fogva szoros párhuzamot mutat a szakszervezetek szabályozásával. Amíg a koalíció tilalmak fennállottak és az érdekelteknek a munkafeltételek szabályozására való tömörülését tiltották, magától értetődött a tömörülések tulajdonképeni céljának, a sztrájknak büntetendő cselekményként való felfogása. Némileg enyhült a helyzet, amidőn a szervezkedés büntetőjogi üldözése megszűnt és csak a jogérvényt tagadták meg az idevágó egyesülésektől. Ahogy ebben az időben a koalíciót azzal igyekeztek nehezíteni, hogy a szervezkedésnél alkalmazott kényszert mondották ki büntetendőnek, úgy a sztrájkot is most erről az oldalról igyekeztek megragadni, büntetve a sztrájkokkal kapcsolatban felmerülő erőszakot. Sztrájkoknál való beavatkozásra ezzel nem esekély alkalom nyilt, mert a sztrájkolóknak a dolgozni akaró munkásokkal való összeütközése igen könnyen tért rá az erőszakosság és tettlegesség útjára, A sztrájktörők, vagyis a dolgozni akaró munkások elleni fellépés tehát könnyen beavatkozásra szolgáltatott alkalmat. A sztrájkok elhárítására azonban ezek az eszközök nem bizonyultak elég hatályosoknak. Először is sztrájkolni lehet békésen is, midőn a sztrájtörők távoltartására csak a, rábeszélés fegyverét használják. Ily esetben a büntetőtörvénykönyv alapján való beavatkozásra nem nyílik alkalom. Másrészről fel kellett ismerni annak az álláspontnak a tarthatatlan voltát, hogy a sztrájk magában véve forradalmi eszköz. Amint tisztultak a nézetek e tekintetben a szakszervezetekkel szemben, éppen úgy tisztulniok kellett a sztrájkkal szemben is. A sztrájk gazdasági küzdelem és, mint ilyen, a fennálló gazdasági renden belül csak különleges és a közérdeket nagymértékben veszélyeztető esetekben üldözhető. Ezen az alapon mondotta ki Magyarországon az 1898. évi II. te. a mezőgazdaságra és az 1914. évi XVII. te. a vasutasokra vonatkozólag a sztrájktilalmat. Az utóbbiakra nézve a háború előtt több más országban is fennállott e tilalom. A kapitalisztikus rendszeren belül jogi munkakényszer éppoly kevéssé áll fenn, mint alkalmazási kényszer. Ha nem esik büntetés alá a munkáskizárás, akkor szembeszökő következetlenség a szrájknak a büntetése. Amilyen mértékben hódít teret annak felismerése, hogy a sztrájk tisztán a gazdasági harc eszköze és hatásos tényezője a munkások helyzete javításának, olyan mértékben maradnak el a különben régebben sem nagy számban alkalmazott közvetlen sztrájktilalmak. A tömeges munkabeszüntetés joga azonban egyes vonatkozásokban megszorításra szorul, amiről több állam törvényhozása gondoskodott is. Így közszolgálati viszonyuknál fogva nem illeti meg a sztrájk joga a köztisztviselőket, akiknek kötelezettségeit a közszolgálati jog szabályozza és nem magánjogi szerződés. Egyes országokban tilos továbbá minden olyan tömeges munkabeszüntetés, amely nemcsak a munkaadót siíjtja, hanem a közönségre is súlyos következményekkel jár, mint p. о. a közüzemek és a vasutak alkalmazottainak sztrájkja. Angliában 1926-ban az általános sztrájkra mondottak ki tilalmat azzal az indokolással, hogy a sztrájkolok az országgyűlésre, tehát a törvényhozásra akarják saját akaratukat rákényszeríteni. Általános sztrájktilalom ma már csak olyan országokban áll fenn, amelyek, mint p. o. az ausztráliai Commonwealth vagy Űjzéland, a kötelező döntőbíráskodás alapján állnak és így gondoskodtak a munkaviszályok békés elintézéséről. Egyes országok nem mennek egészen a sztrájktilalomig, de a közönség széles köreit érintő esetekben csak akkor engedik meg a sztrájkot, ha előzetesen a felek békéltetési eljárásnak vetik magukat alá és ez sikertelen maradt. Az egyéni szabadság gondolatából kiindulva, a dolgozni akarók védelme címén is meg lehetne ragadni a sztrájkkérdést olymódon, hogy elismerve a
