Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)

VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - II. Fejezet. Törvényes munkásvédelem

263 eredményt mutatott fel, amidőn sikerült a svájci szövetségtanácsot annak megnyernie, hogy a hatalmakat diplomáciai konferenciára hívja egybe, mun­kásvédelmi egyezmények tárgyalására. Két fontos nemzetközi egyezmény keletkezett ezen az alapon. A foszforegyezmény, amely a gyufagyártásban a fehér (sárga) foszfor használatát tiltja el, és a nők éjjeli munkájának tilalma­­zásáról szóló egyezmény. Számos ország, köztük Magyarország is, csatlakozott ez egyezményekhez. Éppen a világháború kitörésének évében két további egyezmény megkötése volt kilátásban. Az első világháború befejezése egészen új alapra helyezte a nemzetközi munkásvédelmet. A magánszervezetet a békeszerződések XIII. fejezete alap­ján egy hivatalos szerv: a nemzetközi munkaiügyi konferencia váltotta fel, amelyben a kormányok hivatalosan vesznek részt és velük együtt a munka­adók és munkások szervezeteinek egyenlő számú képviselői is tagjai a kon­ferenciának. A konferencia egyrészről nemzetközi egyezményeket készít elő, amelyek végső elfogadása, vagy elutasítása természetesen a nemzeti törvény­­hozásoknak van fenntartva, másrészről pedig ajánlásokat dolgoz ki, amelyek­ben egyes kérdések szabályozásának kívánatosnak látszó elveit fekteti le. Míg a vezetés a háború előtti szervezetnél a németek kezében volt, most a francia vezetési lépett előtérbe. A nemzetközi munkaügyi konferencia nagy hévvel látott hozzá a törvé­nyes munkásvédelem nemzetközi alapokra helyezéséhez. Mindjárt 1919-ben hét egyezménytervezetet és öt ajánlást dolgozott ki. Az egyezménytervezetek kö­zött az akkori politikai helyzetből folyólag a< nyolcórai munkaidőre vonat­kozó tervezet volt az első. Gyors ütemben követték az első konferenciát éven­­kint a többiek, a szociálpolitika számos kérdésére vonatkozólag dolgozva ki hol egyezménytervezetet, hol pedig ajánlást. Amidőn az ipari munkások fon­tosabb munkásvédelmi vonatkozásai szabályoztattak, 1921-ben* tehát már a harmadik konferencián mezőgazdasági kérdéseket tűztek napirendre. Azokkal szemben, akik azt vitatták, hogy a nemzetközi munkaügyi konferencia alap­ját képező békeszerződési rendelkezések a: mezőgazdaságra nem terjednek ki, az az álláspont • győzött, hogy a mezőgazdaság is a konferenciai hatáskörébe tartozik. így azután már, 1921-ben a mezőgazdasági szociálpolitikára vonat­kozólag is hoztak határozatokat. Ma már a szociálpolitika fontosabb kérdé­seire vonatkozólag egyezménytervezetek vagy ajánlások dolgoztattak ki a nemzetközi munkaügyi konferencia által, amelyeknek egy részéhez számos ország csatlakozott. A nemzetközi munkásvédelem mellett elsőnek Owen emelte fel szavát és már 1816-ban G. A. Lee angol gyáros csatlakozott ahhoz a felfogáshoz, hogy nemzetközi alapra kell helyezni a munkásvédelmet. 1840-ben egy francia gyáros, Le Grand kérte a francia koimányt ezirányú kezdeményezésre, majd 1874-ben J. B. Dumas, 1844-ben pedig de Mun gróf tett a törvényhozásban indítványt a nemzetközi munkásvédelem megindí­tására. Miként láttuk, csak 1890-ben történt meg az első igen mérsékelt lépés ebben az irányban. Az 1890-i berlini konferencia a bányászatban a 14 éves korhatár megállapítását és a nők föld alatt való foglalkoztatásának tilalmazását, a vasárnapi munkaszünet szabá­lyozását, a gyermekmunkára a 12 éves korhatár megállapítását, a 14—16 év közöttiek éjjeli munkájának eltiltását, a fiatalkorúak 10 óra és a felnőtt nők 11 órai maximális munkanapját, valamint éjjeli munkájának tilalmazását, az egészségtelen iparágak munkaidejének korlátozását és a négyheti anyasági védelmet jelezte kívánatosnak. E kívánságok nagyrésze olyan volt, hogy már egyes országokban, ha nem is egészen egyöntetű alapon, de mégis nagyjában hasonló intézkedések már fennállottak. A törvé­nyes munkásvédelem nemzetközi egyesülete már merészebb alapon indult meg, de szin­tén bölcs mérséklettel olyan kérdéseket tűzött napirendjére, amelyek egyes országokban való szabályozás folytán könnyebben voltak megvalósíthatók. A nemzetközi munkaügyi konferencia ezzel szemben a gyors szociálpolitikai haladást tűzte zászlajára A háború után uralkodott viszonyoktól támogatva és hajtva is, egyúttal oly követelésekkel lépett elő, amelyek, mint p. о. a nyolcórai munkaidő, új korszakot jelentenek a szociál­politikában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom