Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - II. Fejezet. Törvényes munkásvédelem
253 — Hauck, W.: Arfceitszeitproblem und Industriekostenwirtschaft Theorie der optimalwirtschaftlichen BetHebszeit. Berlin-Wien, 1929___Bauer, St.: Der Weg zum Achtstundentag. Zürich, H919. — Wolff, W.: Der Achtstundentag, seine Geschichte und die Erfahrungen mit seiner gesetzlichen Einführung in Deutschland. Berlin, 1926. — Diehl, К.: Arbeitsintensität und Achtstundentag. Jena, 19*22. — Brentano, L.: Der Ansturm gegen den Achtstundentag. Berlin, Ш23. — Kranold, A.: Das Problem des Achtstundentags. Jena, 1925. — Milhaud, E.: Die Ergebnisse der Einführung des Achtstundentags. Berlin, 1926. — Kautsky, K.: Der Arbeiterschutz, bes. die internationale Arbeitenschutzgesetzgebung und der Achtstundentag. Nürnberg, 1890. — Seidel, R.: Der Achtstundentag von dem Standpunkte der Sozialökonomie. Zürich, 18%. b. A túlórák és a csapatváltás. Az egyes munkás által teljesített munkaidő rövidítésének nem kell általában az üzemi munkaidő kurtításával egybeesnie. Megvan ugyanis a módja annak, hogy az üzem akkor se szenvedjen fennakadást, hat a munkásoknak munkában töltött idejét korlátolni kell. Erre a vállalkozók szükségszerűleg rájöttek a folytonos üzemeknél, amelyeknél a tüzelés állandósága gazdasági okokból indokolt és így nem célszerű az üzemet félbeszakítani. Minthogy azonban a munkásnak pihenésre mégis szüksége van, oly megoldást kellett találni, hogy a munkások egymást felváltva szolgálják ki a gépeket, vagy végezzék az üzemmel kapcsolatos egyéb munkákat, így'keletkezett a csapatváltás, vagyis a. munkásoknak csoportonkénti felváltása, pihentetésük lehetővé tétele érdekében. A legrégibb csapatváltási mód két munkáscsoportot állít fel, amelyek egyike nappal, másika éjjel végzi a, munkát. Időnkint, p. o. hetenkint, a csoportok szerepet cserélnek. Ez a kettős csapatváltás, amely mellett egy csoport munkaideje 12 óra. A nehézség a váltásnál adódik, amidőn a, nappaliról az éjjeli munkaidőre, vagy az éjjeli csoportból a nappali munkaidőre megy át a csoport. Ekkor ugyanis 24 óráig kell munkában állnia. Idővel a munkaidő rövidítésére való törekvések létrehozták a hármas csapatváltást, amely mellett folytonos üzem esetén egy szakmány, vagyis egy csoport napi munkaideje 8 órai Ennél már a csoportok váltakozása könnyen valósítható meg. A csapatváltás természetesen nemcsak a folytonos üzetneknél fordul elő, hanem máshol is. így p. o, 16 órai munkánál, két csapat alkalmazásával nyolcórai munkaidő adódik. Általában a csapatváltásnak erősen az üzem természetéhez kell alkalmazkodnia és e szerint különböző módszerek lehetségesek. Míg a csapatváltás a munkaidő rövidítésének fontos segédeszköze, addig a túlórák a munkaidő szabályozásának rugalmasabbá tételét célozzák. Túlórázás alLatt a megszabott napi munkáidon túlterjedő teljesítményt értünk. Azt lehetne mondani, hogy a munkás számára mindegy lehet, a szabályszerű munkaidőn belül vagy túlóra alakjában teljesít-e többet. Ez azonban nincs így. Először is azért, mert a túlóra fogalmánál fogva a rendes naipi teljesítményen felüli teljesítmény. így maximális munkanap mellett kivételes munkaidő és éppen ezért, ha a maximális munkalnapot nem akarjuk aláaknázni, az évenkint teljesített túlórák számát is meg kell állapítani. Ezt olymódon szokták eszközölni, hogy a naponkint tejesíthető túlórák számát és Gi munkaidőnek túlórák címén váló túllépését áz egész évre vonatkozólag is megszabják. így p. o. az osztrák törvény az évnek 30, egyes iparágakban 60 napjára .szabja meg és üzemzavar, valamint munkatorlódás esetén legfeljebb napi 2 óra túllépést enged. A túlóra második, lényegéből folyó követelménye az, hogy a túlóráért nagyobb bér jár, mint a rendes munkaidőn belüli munkáért. így p. о. a belga törvény szerint az első két túlóráért ai rendes óradíjon felül 25, további túlórákért pedig 50% többlet fizetendő. A túlórák különös díjazása nemcsak azzal indokolható, hogy a munkaidő növelésével a munka fárasztóbb is lesz és a munkás rendes munkaidején felüli teljesítményt nvujt, hanem arra is alkalmas, hogy a vállalkozót visszatartsa a túlórák indokolatlan alkalmazásától. Ha ugyanis a rendes munkaidőn felüli munkaórákat jobban kell díjaznia, akkor a munkaadó csak olyankor fogja túllépni a rendes munkaidőt, ba erre nyomosabb ok készteti. Anselm, H.: Die Schichtsysteme bei ununterbrochener Arbeitszeit. Löningen, 1932.
