Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - II. Fejezet. Törvényes munkásvédelem
245 II. FEJEZET. A törvényes munkásvédelem. X. A gyermekmunka. A törvényes munkásvédelem mindenhol a gyermekmunka szabályozásával kezdődik. Gyermekeknek bányákban és gyárakban való dolgoztatása ellen lábadt fel először az emberi érzés, másrészről pedig a munka ártalmad a legszembeszökőbbek a gyermekek dolgoztatásánál. Bár a gyermekmunka szabályozásával szemben is jelentékeny ellenállást fejtettek ki a munkaadók, mégis e téren tudták a szociálpolitika barátai legkönnyebben bebizonyítani azt, hogy védtelen személyek lelkiismeretlen kihasználásáról van szó, mely a nemzet kultúráját és fejlődését veszélyezteti A gyermekmunka hátrányait nem is lehet elég sötéten festeni. A fejlődő szervezet kíméletre szorul és túlerőltetése csak elcsenevészesedésre vezethet. Nem véletlen, hogy Poroszországban Horn tábornok volt az első, aki a gyermekmunka hátrányaira figyelmeztette a kormányt, arra utalva, hogy az ipari kerületekben a gyermekek túldolgoztatása folytán milyen silányak a. sorozási eredmények. Téves volna azt hinni, hogy csak a gyári, illetőleg ipari munka ártalmas a gyermekek számára. Kétségtelen, itt a zárt helyen való dolgozás és egyéb körülmények növelik a gyermekmunka ártalmait, de megvannak azok más foglalkozási ágaknái beleértve a mezőgazdaságot is, amelyről az ember azt gondolná, hogy a munkának a szabad levegőn való lefolyása elhárítja a veszedelmet. Egyrészről azonban itt egyéb körülmények, főkép az idő viszontagságai idéznek fel veszélyeket, másrészt pedig az oktatás szempontjából a hátrányok itt még nagyobbak. Nem szabad ugyanis a gyermekmunka kedvezőtlen kihatásainál tisztán a túlerőltetésre gondolni, amelyet gyermekeknél már a folytonos figyelés kívánása is felidéz, hanem tekintettel kell lenni a kulturális károkra is, amelyeket a munka az iskolából való elvonással okoz. Ijesztő példája volt ennek Anglia a gyáripar első évtizedeiben. Bátran mondhatjuk, hogy a gyermekmunka, az analfabéták melegágya. A gyermekmunka hátrányaiból folynak azok a rendszabályok, amelyeket a törvényes munkásvédelem vele szemben alkalmaz. A gyermekek túlkorai munkába állításának elhárítására elsősorban korhatárt kell megállapítani, amelyen alul a gyermekek foglalkoztatása tilos. Először a gyárakra nézve állapították meg e korhatárt, mégpedig eleinte a 8—9. évben. A haladottabb szociálpolitika egyrészről magasabban szabja meg a korhatárt, éspedig a 12., illetőleg mai már a 14. évben, másrészről pedig a korhatárt kiterjeszti a gyáriparon kívül is. Az első munkásvédelmi törvények majdnem kivétel nélkül a 8—9. évet veszik kiindulási pontul. Zürich kantonban azonban már 1815-ben 10 éves korhatárt állapítottak meg és rövidesen Anglia is erre tért rá. Franciaország 1878-ban a 12. évben szabta meg a korhatárt és ebben számos) állam követte. Az első világháború befejezésekor azonban már Európa több államában (így Angliában, Belgiumban, Dániában, Norvégiában stb.) a, 1'4 éves korhatár volt érvényben és ezt vette alapul1 az 1)919. évi washingtoni egyezmény is. Egyes törvényhozások, így a német (1903 óta) és az osztrák, különbségei tesznek a korhatár szempontjából saját és idegen gyermekek foglalkoztatása között. E megkülönböztetés alapja az, hogy egyrészt a szülőknek saját üzemükben saját gyermekeik alkalmazását megkönnyítik, másrészről pedig az a feltevés, hogy saját gyermekeivel mindenki kíméletesebben bánik, mint az idegenekkel. E megkülönböztetés nem vált be és később el is ejtették. A második alapvető követelése a gyermekmunka» szabályozásának az éjjeli munka eltiltása. Bizonyításra nem szorul, hogy a gyermekek egészségét semmi sem ássa, alá annyira, mint az éjjeli pihenő hiánya. Ezért mindenhol már az első munkásvédelmi törvények eltiltották a gyermekek éjjeli munkáját. Régebben általában a 16. évét tekintették annak a határnak, ameddig az
