Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VI. Rész. Biztosítási politika
224 szűkebb a biztosítottak köre, annál drágább és kétségesebb a biztosítás, mert nagyobb károk esetleg elviselhetetlen terhet idéznek elő. A káresetek vagyoni hátrányainak elhárítására, kivételes esetektől eltekintve, egyedül a biztosítás alkalmas. Ilyen kivételes esetnek tekinthető p. o. az, amidőn valakinek egymástól távoleső és így különböző éghajlati viszonyok között fekvő birtokai vannak, amelyeknél aszály vagy jégverés okoztá károk hatásait tartalékgyüjtéssel kiegyenlítheti, a viszonyok különbözőségére való tekintettel. Miként ezekből is látható, az önbiztosítás csak nagy és oly viszonyok között működő gazdasági egységeknél lehet szurrogátuma a biztosításnak, ahol a viszonyok különbözősége aránylag kis tartalékokkal teszi lehetővé a káresélyek hatásainak, kiegyensúlyozását!. A biztosításügy fejlődésével azonban az ilyen kivételek száma is csökken, mert minél pontosabban tudják a biztosítási intézetek a károkat eloszlatni, annál inkább sikerül a díjtételeket annyira leszállítani, hogy a biztosítás előnyösebbé válik. Rothe, B-: Grundlegung zu einer sozialökonomischen Theorie der Versicherung. Jena, 1931. — Manes, A.: Versicherungswesen. I. köt. 5, kiad. Berlin u. Leipzig, 1930. II. köt. 5. kiad. Leipzig, 1931. III. köt. 5. kiad. 1932. — U. a.: Grundzüge des Versicherungswesens. 5. Aufl. Leipzig, 1932. — Wörner: Allgemeine Versicherungslehre. 3. Aufl Leipzig, 1920. — Moldenhauer: Versicherungswesen. 3. kiad. Leipzig, 1923. — Herrmann, E.: Die Theorie der Versicherung von-wirtschaftlichem Standpunkte. 3. kiad. Wien, 1897-— Wuttig: Versicherungs- und Genossenschaftswesen als wechselseitige Hilfsorganisationen. Berlin, 1914. — Versicherungslexikon. Herausg. von Manes. 2. kiad. Berlin, 1024. — Hoskins: Insurance Lexikon. London, 1927. — Beiträge zur Theorie und Praxis des Versicherungswesens; Festgabe für O. Prange. Berlin, 1926. — Festgabe für A. Manes. Berlin, 1927. — Chesa, F.: Le theoria economica del rischio e della assicurazione. I. köt. Padua, 1929. — Weninger V.; A biztosítási ügyről. Budapest, 1865. — Kőváry L.: A biztosítási ügy múltja, jelene hazánkban és a külföldön. Budapest, 1877. — A biztosításügy bibliográfiájára; Neumann: Verzeichnis des deutschen Privatversicherungsschrifttums Berlin, 1913. és 1922. — Folyóiratok; Zeitschrift für die gesamte Versicherungscvissenschalt. — Magyar Biztosítástudományi Szemle. —• Biztosítási és Közgazdásági Lapok. 2. A biztosítás tárgyköre. A biztosítás alkalmas arra, hogy a fél által jogosan elő nem idézhető és előre nem látható esélyek kockázatát számos irányban ölelje fel. Minthogy ezen eseményeknek egy része közvetlenül a biztosított személlyel kapcsolatos, másik része pedig a birtokában levő dolgok esélyeihez fűződik, mindenekelőtt személyi és tárgyi, vagy dologi biztosítás között szoktunk különbséget tenni. Harmadik csoportként szokták ezekhez csatolni a vagyonbiztosítást, amidőn nem egy meghatározott tárgyra, hanem egy vagyoni kihatású jogviszonyra irányul a biztosítás. A személyi biztosítás az ember életében bekövetkező különböző eseményekre vonatkozik. Főfajai az életbiztosítás és a társadalombiztosítás. Az életbiztosítás abból a kívánságból nőtt ki, hogy a fél magának, vagy hozzátartozójának életfolyásával vagy elhalálozásával kapcsolatban bizonyos ellátást biztosítson. Ez a teljesítmény állhat egy az esemény bekövetkezésekor követelhető egyszeri összegben, vagy pedig bizonyos időponttól fizetendő állandó járadékban. E szerint az életbiztosításnak két alapformája v&n. Az egyik a tőkebiztosítás, amely arra irányul, hogy a biztosító a biztosítottnak egy, csak egyszer esedékes tőkeösszeget fizet. Vonatkozhatik ez bizonyos kor elérésére (pl. 50., 60., 65. életév), avagy katonaszolgálatra való bevonulás, vagy házasodás esetére, vagy pedig az elhalálozás időpontjára. Miként ezekből kitűnik, a tőkebiztosítás igen szoros rokonságban van a takarékossággal. Majdnem azt mondhatnék, hogy bizonyos sajátos formája a takarékosságnak a fél részéről, míg a biztosító részére a szó legszorosabb értelmében vett biztosítás, mert részére kockázat vállalásával kapcsolatos. A fél a biztosítási díjban befizeti a tőkét részletekben és az esemény bekövetkeztekor igényt tarthat arra. Az egyszerű takarékosságtól való eltérés egyrészt abban van, hogy a biztosított meghatározott összegek befizetésére kötelezettséget vállal, másrészt a kifizetés kockázatának elosztásával lehetővé tétetik számára, hogy nagyobb összeghez jut, mint az egyszerű takarékoskodással. A járadékbiztosítás, szemben a tőkebiztosítással, állandó teljesítmények élvezetét teszi a fél számára bizonyos ideig való díjfizetés ellenében lehetővé. Ide tartozik a nyugdíjbiztosítás, az aggkori biztosítás.
